"Nem az a művészet,
hogy meg tudjunk élni
a jég hátán is, hanem az,
hogy ott tudjuk hagyni a jeget."
Egy Milton Gray Campbell nevű kisfiú a múlt század 40-es éveiben közölte a szüleivel,
hogy ő olimpiai bajnok akar lenni tízpróbában.
"Persze, persze édes fiam, álmodozzál csak" - gondolták magukban a szülei.
"Persze, persze édes fiam, álmodozzál csak" - gondolták magukban a szülei.
Aztán a kisfiú elkezdett egyre több időt tölteni az edzésekkel.
Az édesanyja ekkor kihívta a papot, hogy beszélgessen el vele,
mondja el, hogy a "mifélénk" nem szokott ilyesmit csinálni.
A fiút ez nem különösebben érdekelte, a középiskolában sorra nyerte az úszóversenyeket,
A fiút ez nem különösebben érdekelte, a középiskolában sorra nyerte az úszóversenyeket,
és 1952-ben, alig 17 évesen első afro-amerikaiként beválasztották
az Egyesült Államok olimpiai csapatába, 1956-ban pedig megnyerte tízpróbában az olimpiai aranyérmet!
Mindez 70 évvel ezelőtt történt, azóta mennyit változott, fejlődött a világ,
Mindez 70 évvel ezelőtt történt, azóta mennyit változott, fejlődött a világ,
a gondolkodás valahogy mégis megrekedt a "magunk fajtáknak az nem való"-szintjén:
Hányan játszanak el azzal a gondolattal,
Hányan játszanak el azzal a gondolattal,
milyen jó lenne elmenni külföldre dolgozni legalább 1-2 évre,
és mindössze az emberek töredéke megy el ténylegesen?
Hányan gondolkodnak azon "jó lenne valamit tenni, hogy több pénzünk legyen",
Hányan gondolkodnak azon "jó lenne valamit tenni, hogy több pénzünk legyen",
és hányan vannak, akik valóban tesznek is érte?
A jég hideg, kényelmetlen, semmi nem terem meg rajta -
ezt tudjuk és nem teszünk semmit ellene, inkább ottmaradunk.
Miért jó a jégen?
Mert kényelmes. Már ismerjük, mindig is itt éltünk. Hideg, kényelmetlen, síkos, de hát a többiek is itt élnek, ők is kibírják valahogy, miért is akarnánk változtatni?
Mert még egy embert sem láttunk, aki ne itt élt volna. Vannak ugyan híreink másokról, akik másutt élnek, de a "mifélénknek" úgyse sikerülhet.
A jégen innen...
1. Sokan azzal próbálkoznak, hogy mindent megtudnak a jégről, hátha, akkor majd jobb hellyé tudják tenni. Ők azok, akik a híreket figyelik, azon törik a fejüket, hogyan lehetnének jobbak a törvények, vitatkoznak róla, hogyan lehetne megjavítani a dolgokat a világban. Egy részük el is ér eredményeket, de a többség megbukik. Miért? Mert a jég a fejekben van. Egymásnak adjuk tovább, amikor panaszkodunk, amikor arról okoskodunk, milyen nehéz ez a világ, és milyen rossz itt.
A jég miatt nem látjuk meg, milyen lehetőségeink vannak odakint egy másik, jég nélküli világban.
Ha a Windowsod túl sok adatot kap, túl sok ablakot nyitsz meg benne, akkor lefagy - JÉG
Ha mindig ugyanazokkal az emberekkel találkozol, ugyanazokat a műsorokat nézed a tévében, te is "lefagysz"- JÉG
...a jégen túl
2. És vannak azok, akik feltérképezik a jégen túli világot, felismerik, hogy van más is, mint a jég, megtanulják, hogyan kell ott élni, milyen játékszabályok vannak, mint amikor utazás előtt megismered a másik ország szokásait, nyelvét...
...és mindez még nem elég: az utazáshoz el is kell indulni.
A középkorban a fiatal legények elmentek más városokba, más országokba pár évre szakmát tanulni, majd visszatértek a szülővárosukba és ott hasznosították a tanultakat.
Ezek a fiatal legények olvasztották fel a középkor jegét.
És most már elmenni sem kell ehhez, mert itt az internet. Úgy tudod felolvasztani a saját jegedet, hogy nem kell elindulnod az ismeretlenbe. Soha nem volt ennél könnyebb!
