2022. június 20., hétfő

Egyre népszerűbb a magyar applikáció, ami ingyen pénzt oszt vásárlásaink után

 Nem kell többé hűségpontokat gyűjtögetni, egy magyar applikáció automatikus pénzvisszatérítést nyújt a bankkártyás vásárlásaink után.



Jelentős kedvezmények és cashback

Bankkártyás vásárlásaik után órákon belül pénzvisszatérítést kapnak a RECASH applikáció felhasználói, amikor a 100 százalékban magyar fejlesztésű
fintech startup kereskedelmi partnereinél vásárolnak. A regisztrált userek így jelentős kedvezményeket érvényesíthetnek olyan népszerű vállalatoknál,
mint a ROSSMANN, a Praktiker, a Penny Market vagy éppen a FoodPanda, ráadásul mindezt teljesen teendőmentesen, a különböző hűségkártyákkal
való bajlódás nélkül. Az ötlet sikerét jól mutatja, hogy az indulás óta eltelt szűk egy évben több mint 25 ezren regisztráltak az ingyenesen használható platformra.

Zádor Balázs, a RECASH egyik alapítója elmondta, az innováció ötletét az adta, hogy nem érezték elég hatékonynak a meglévő pontgyűjtő rendszereket.
Az általuk megálmodott rendszerben a hozzájuk csatlakozott partnereknél viszont tényleg semmit nem kell a felhasználóknak tenniük azért,
hogy úgynevezett cashbackben, azaz pénzvisszatérítésben részesüljenek. 


„Az alkalmazás lényegi eleme, hogy nem pontokat gyűjtenek a vásárlók, hanem pénzt. A vásárlások előtt megnézhetik, a különböző kategóriákban melyik cég,
hol és mekkora mértékű pénzvisszatérítést kínál. Az őket megillető összeget pedig később átutalhatják akár az alkalmazásból a bankszámlájukra
és szabadon felhasználhatják, amire csak kedvük tartja”
 – magyarázta.

Mindenki csak nyer vele

A regisztrációs folyamat ennél aligha lehetne egyszerűbb, mindössze egy e-mail címet kell megadni az alkalmazás letöltését követően,
majd a bank honlapján egyetlen kattintással engedélyezhetjük a tranzakciós alapadatok megosztását.
Ezután pedig el is kezdődhet a cashback gyűjtése, teljesen teendőmentesen, apró betűs részek nélkül.
Megjegyezte, a multik programjai általánosságban csak arra jók,
hogy a lojalitást fokozzák, de arra, hogy radikálisan növeljék vele a piaci részesedésüket, kevésbé alkalmasak.
Ezzel szemben független rendszerük profilozza a vásárlókat, a nagy partnerek kizárólagosságot élveznek és lőni tudnak a versenytársak vevőire is.
A statisztikák szerint pedig az első cashback után 50-60 százaléknyi felhasználó hű is marad az adott céghez.
A PSD2 alapú automatikus pénzvisszatérítő applikációt kifejlesztő startupnak nemrégiben zárult le közösségi finanszírozási kampánya
is a Tőkeportálon, ahol közel 450 befektető fektetett be közel 120 millió forint értékben.

itt tudsz regisztrálni máris 1000 Ft al indulsz:

https://recash.app/r/1scczd8m

2022. június 6., hétfő

posztolj vagy ne?





„Normális ember már nem kommentel sehol, mert akkor is földbe döngölik, ha azt írja, kék az ég”
Az őrület beköltözött a netre, és sajnos nem a bárányok hallgattak el, hanem a normális emberek.

Nem tudom eldönteni, mi keseríti meg jobban a reggeli kávémat.
Ha kihagyom belőle a cukrot, vagy ha felmegyek a netre.
Oké, egyértelműen az utóbbi. Elég baj az, hogy már a
szakmámból adódóan is ömlik rám a világ összes
szörnyűségének hír-cunamija.
De sajnos vagyok elég önsorsrontó ahhoz,
hogy beleolvasok a kommentszekciókba is.

Az eredmény: szinte MINEGY, hogy mi a téma, csak úgy tombol a verbális lincselés.
Reggel kilenc előtt, éhgyomorra.

A barátaim között már teljes az egyetértés, hogy normális ember nem kommentel a közösségi oldalakon, sőt, sehol, mert – idézem – "olyan mennyiségű agresszív hülye esik neked, hogy mentálisan nem éri meg."

Nehéz ezzel vitatkozni. Emlékszem, amikor 10 éve először csatlakoztam a Facebook közösségéhez, teljesen más hangulat fogadott. Az első posztom egy fárasztó viccvolt. Nem sok választ kaptam rá, de mind pozitív volt. Az innen-onnan összekapart, közeli-távoli ismerősök szintén a viccről elmélkedtek.
Hol van már az a régi ...! A netet sajnos egész másféle perzseli fel lassan, de egyre biztosabban:
a frusztráció, a megosztottság és a gyűlölet.

A privát oldalamon még viszonylag nyugi van (igaz, egyre ritkábban posztolok), de ha kimerészkedem "az arénába", a hírek alatti hőzöngés-áradatba, öt perc alatt úgy érzem magam, mintha Az éhezők viadalába csöppentem volna, csak épp nyilaim nincsenek, mint Katniss Everdeennek, hogy legalább a leghabosabb szájúakat odaszögezzem vele az egerükhöz (kis sérülés, de addig se kommentelnek).
Meggyőződésem, hogy a kommentek olvasása, pláne egy észérveken alapuló válasz posztolása ma már kifejezetten mazochista, sőt szuicid lelki alkatot igényel. Nem mondom, hogy nem akad még itt-ott, elvétve egy-két humanoid, aki próbál a témára érdemben válaszolni, de másodperceken belül felbukkan a vérszagra gyűlő, digitális csőcselék, amelynek reprezentánsai véleményem szerint a középkori kivégzéseken az első sorban csápoló, kéjesen üvöltő tömeg kései leszármazottai.

És aztán lökik. De úgy, hogy akinek van egy cseppnyi józan esze, azonnal fejvesztve menekül. Azt most hagyjuk, hogy ezen kommentelők mindegyike aranypedigrés
 virológus,
epidemiológus,
közgazdász,
gyermekpszichológus,
filmrendező,
állatorvos,
történész,
dietetikus,
hadászati szakértő
és politológus
(mikor, mit igényel a téma, ugye, de mivel ők mindenhez IS értenek, nevezzük csak őket polihisztoroknak, ne aprózzuk el)
. A legnagyobb probléma nem itt van, mert butaságokat beszélni alkotmányos alapjog.


A nagy baj az, hogy olyan agresszívek és kitartóak, mint egy olcsó, amerikai thrillerből szalajtott sorozatgyilkos, akit ha már agyba-főbe vertek és hatszor lelöktek a lépcsőn, akkor is feláll, vérhabos szájjal, és támad, támad, támad, amíg végül rá nem zuhan a csillár.

Hogy honnan jön ez a mindent elöntő agresszió? A barátaimmal sokat beszélgetünk erről, és  azon a véleményen vagyok, hogy a világ valóban durvul (vagy nem, de a neten akkor is minden az arcunkba van tolva, azonnal), az emberek többsége meg ezt egyszerűen képtelen felnőtt módon kezelni. Tele vannak elkeseredettséggel, tehetetlenséggel, megalázottsággal és félelemmel, de amíg régen az ilyesfajta indulatok kezelésére ott volt a kocsmai verekedés, most egyszerűbb leülni a gép elé, és digitálisan szétszúzni mindenkinek a képét, aki be mer szólni.
 Egyszóval: az emberek ijesztően nagy része őrjöngeni jár a netre mostanság.


A nagy baj az, hogy olyan agresszívek és kitartóak, mint egy olcsó, amerikai thrillerből szalajtott sorozatgyilkos, akit ha már agyba-főbe vertek és hatszor lelöktek a lépcsőn, akkor is feláll, vérhabos szájjal, és támad, támad, támad, amíg végül rá nem zuhan a csillár.

Hogy honnan jön ez a mindent elöntő agresszió? A barátaimmal sokat beszélgetünk erről. Én azon a véleményen vagyok, hogy a világ valóban durvul (vagy nem, de a neten akkor is minden az arcunkba van tolva, azonnal), az emberek többsége meg ezt egyszerűen képtelen felnőtt módon kezelni. Tele vannak elkeseredettséggel, tehetetlenséggel, megalázottsággal és félelemmel, de amíg régen az ilyesfajta indulatok kezelésére ott volt a kocsmai verekedés, most egyszerűbb leülni a gép elé, és digitálisan szétszúzni mindenkinek a képét, aki be mer szólni. Egyszóval: az emberek ijesztően nagy része őrjöngeni jár a netre mostanság.

Aki meg ennél felnőttebb, harmonikusabb személyiség, az néhány halovány komment-próbálkozás után feladja, és vagy nincs ott, hanem a családjával kirándul, a párjával tölti az időt, egy pohár bor mellett nézi a kedvenc sorozatát, vagy ha fel is megy a netre, kizárólag olvas, és még csak véletlenül se ír egyetlen kommentet se. Kell a fenének az ideg, hát nem?

És mivel a net egyik nagy előnye épp az, hogy demokratikus, a mindenhez (IS) értő vízvezetékszerelő (elnézést a szakma képviselőitől, csak kiragadtam egy példát) pontosan olyan egyenrangú(nak tűnő) véleményt nyilváníthat mindenről, mint egy több évtizedes tudományos múlttal rendelkező szakember. Ezzel csak az a probléma, hogy a szakember egy idő után elhallgat (vagy eleve meg se szólalt), a totális sötétségben élő, a saját kusza érzelmeiket, indulataikat máshol levezetni képtelen, félre- vagy félinformált tömegek meg egyre hangosabbak. Sőt, olyan zajt csapnak, hogy lassan mindenki belesüketül.

Őszintén remélem, hogy a sötétség jelenleg mindent elárasztónak tűnő diadala a világhálón nem tart örökké. Bár lehet, hogy optimista vagyok.
 Lehet, hogy ez már így marad. És annak a barátomnak van igaza, aki szerint "Ugyan már, no para. Hülyék mindig is voltak, csak ma már mindhez be is kötik a wifit. Inkább vidd le a kutyát."