Dominik és az albérlet megoldódik köszi mindenkinek!

Mennyi jószándékú, segítőkész ember! El se tudom mondani hogy mennyire hálás vagyok, vagyunk! A kutyás ügy megoldódni látszik! Előzmény: http://szebbelet-szebbelet.blogspot.com/2009/11/kutyas-ker-segitseget.html

Minden segítséget csakis a lakásra és Domira fogom fordítani! Egy életre emlékezni fogunk arra, hogy mit tettek értünk olyanok, akik nem is ismernek minket, de igazán jó szándékúak. Köszönjük! Holnap fel is hívom azt az albérletet amit találtak nekünk a Móricznál, az a legjobb benne, hogy itt van mellettünk szinte szó szerint, így a költözés is könnyebb lenne sokkal! És még Domi ivartalanításáról is szó lehet nemsokára, ha minden összejön :D

Lehet hogy csak lesz egy békés karácsonyunk az idén. Mivel az utóbbi 3 évben minden karácsony előtt szinte csak költözködtünk. Sok családi baj és az anyagiak. Nem volt egy nyugodt karácsonyunk már 3 éve, de lehet hogy ez a mostani már nyugodtan fog telni... Igaz, költözéssel, de örömmel telve :) Domikával együtt!

Képzeld! Már fel is hívott ma is egy segítőkész fiatal ember, és nagyon jó ajánlatot tett egy lakásra, csak hát az a hely nekünk hosszú távra nem megoldható sajnos, de ha bármi történne, oda biztosan mehetünk és ez nagyon jó hír! És nagyon jól esik hogy nem mennek el az emberek emellett az ügy mellett hozzászólás nélkül! Minden szót, segítséget és tanácsot nagyra értékelünk! Akármekkora is legyen.

Külön köszönet Ambrózi Erzsébetnek, Harsányiné Lőrincz Erikának, és Flam Áginak előre is, Csák Gergelynek, és minden jogásznak, és mindenkinek aki albérletek után nézett nekünk, és jaj, mindenkinek aki pár szóval is hozzájárult és járul még mindig ahoz, hogy egy kicsit jobban érezzük magunkat a bőrünkben! És mindenkinek, mindenkinek... akit esetleg még kihagytam volna :)

Továbbítsd légyszives ezt a pár sort!

Köszönettel,

Kiss Enikő

És

Dominick

kutyás kér segítséget

Kérlek ha tudsz segíteni írj ide: <kardosszilvi@gmail.com> Kedves Szilvia! Köszönöm a gyors válaszát, de sajnos egy nap alatt olyan helyzetbe kerültem, amiből nem tudom hogy fogok kimászni, így a fiú kutyám ivartalanítása is a semmi homályába látszik veszni... Az a helyzet, hogy én egy mozgássérült nő vagyok, és albérletben lakom édesanyámmal. És mivel a főbérlőm megengedte az állatok tartását, így vettem magamhoz a kis tacskó méretű, már féléves kutyámat egy menhelyről. Nos, a kutya ugye fiatal és házőrző, nem mellesleg KUTYA és ÁLLAT, így őrizve a lakásunkat, ha valaki közelít az ajtónkhoz, megugatja... De csak akkor ugat. Erre fel, a "szomszédaink" nem tetszésüket kifejezvén feljelentették a tulajunkat, mert a kutya és a kutya ugatása zavarja őket! Sem egy levél, vagy valami értesítés a szándékaikról, egyszerűen feljelentettek minket ... És ezért, ma a főbérlőnk felhívott minket, hogy vagy a kutyát tüntetjük el a lakásából, vagy mi is mehetünk vele együtt. A kutyát máshova nem tudom tenni és nem is szeretném, és evidens h menhelyre nem fogom vinni a kutyámat! Nem azért vettem magamhoz hogy visszavigyem egy telepre! A szívem megszakadna érte ... Így hát vagy egyedül mozgássérültként leszek kénytelen eltartani magamat és a kutyámat ha elköltözök Domi kutyámmal, vagy költözünk édesanyámmal kutyával együtt... Mivel édesanyám is igen a szívén viseli az állatok sorsát, így ő is azt mondta hogy a kutya marad - máshogy nem is lett volna - és mind költözünk. De most nincs hova költöznünk, a főbérlő pár napot adott konkrétan hogy idézzem "Húzzunk innen de nagyon gyorsan" - körübelül. Pénzünk nincs, a kaukciónkat megpróbáljuk visszakérni, de pár nap alatt szinte lehetetlen új lakást, lehetőleg egy kisebb kertesházat találni, hogy a kuttynak is ideális legyen, főleg nyáron. Pláne hogy a főbérlőnkkel az idegessége miatt szinte beszélni se lehet. Más választásunk nincs, megpróbáljuk lelakni a 2 havi kaukciónkat, de a főbérlő nem valószínű hogy bele fog menni ebbe ... Ezt a levelet végső elkeseredésemben írom meg, hogy hogy lehet ilyen ez a világ ... Nekünk meg semmi kilátásunk az ügy megoldására ilyen helyzetben. Így is örültem, hogy a kutyinak mindent megtudtam adni sérültségem ellenére, minden oltása megvan, állatorvos látja havonta, direkt miatta vállaltam plussz munkákat hogy meglegyen a pénz mindenére, de innentől még a havi ellátmánya is kérdéses lesz, de nem csak az övé, a miénk is, ha nem találunk valami megoldást erre. Kedves Szilvia, ezek tudtában, átlátva a helyzetet, tud mondani valami okosat, mint állatvédő szervezet tag? Elnézését kérem, hogy a saját gondjaimmal traktálom, de nekem a kutya a lényeg, hisz akkor se adnám ki a kezemből ha "én halnék éhen", de ez a helyzet igen kilátástalannak látszik. És ugye a kutya miatt egy kis kertes ház lenne az ideális a 11. kerületben, hisz én itt vagyok egyetemista ... Szörnyű ez az egész szerintem. Bármilyen tanács vagy kisebb segítség jól jönne most. Előre is köszönöm a válaszát. Kiss Enikő és Dominick