"Ne feledd, ha a karácsony hiányzik a szívedből, akkor a fa alatt sem találsz rá!"
(Charlotte Carpenter)
F. Várkonyi Zsuzsa az Életrevaló Gyerek magazin decemberi számában egy olyan tippet írt le, olyan fontosnak tartom, hogy szeretném, ha minél több emberhez eljutna.
zért, ha tetszik és hasznosnak tartod, kérlek küldd tovább! Ezzel nem kevesebbet teszel, mint egyre több családnak adod meg esélyt a karácsonyi családi békére.
Lehet ennél többet és nemesebbet tenni karácsonykor?
A cikkben foglalt ötlet bravúros egyszerűséggel söpri le a legnagyobb karácsonyi feszültségeket is.
Zsuzsa hatalmas békét hozó erőt lát ebben az ötletben. Ezért írt erről karácsonyi cikkében.
Karácsony - a szeretet ünnepe?
Eredetileg az. Miért hoz sok családban mégis annyi feszültséget? Miért takarja el az örömet - gyakran még a viszonylag békés családokban is - a megfelelési kényszer, az előkészítésbe való kifulladás vagy az a vita, hogy melyik rokonságot látogassuk meg először?
És miért erősítheti fel a békétlenebb, nemegyszer külön élő szülők háborúját épp ez az ünnep?
A rítusokat és szertartásokat minden közösség azért találja ki, hogy keretet, szerkezetet adjon egy fontos eseménynek, például az ünnepeknek. Szerepeket oszt ki, feladatokat ír elő, sorrendet határoz meg.
Ez nemcsak megkönnyíti a lebonyolítást, hanem napi, heti, évi ismétlődésével múlt idéző érzelmi töltést is ad az ünnepi eseménynek. Minden apró részletét változatlan formában rendezzük meg, és a legtöbben el is várjuk, hogy minden pontosan úgy történjen, mint korábban bármikor.
Húsvétkor nem bejglit kérünk, ballagásra nem cserepes virágot viszünk, nászajándékba nem ruhafélét adunk. Baj csak akkor van a szertartásokkal (az ünnep "vázával"), ha kiszorítják a valódi ünneplésta bensőségességet, a szeretetteli együttlétet, ha a váz megépítése annyira bonyolult és fáradságos, hogy nem marad energia a belső tartalommal való feltöltésre.
Ez persze sok családban egyáltalán nem véletlenül alakul így: nekik ugyanis bajuk van a "tartalommal", és szívesebben kötik le minden figyelmüket a formaságokkal. Erre a problémakörre mindjárt visszatérek, de nézzük meg először azokat a családokat, ahol szívesen lazítanának, ha... Aki mindig mindenki ízlésének és óhajának meg akar felelni, az amúgy is jól ismeri a kifulladást.
Őnáluk ez karácsonykor szokta elérni a csúcspontját.
Mintha aznap kellene vizsgázniuk mindenfajta alkalmasságból.
Hidd el, ez pusztán egy mumus! Egyik fiatal barátunk (két-gyerekes apa) találta ki a karácsonyi mumus-űzés legtökéletesebb módját, amikor önmagát és feleségét megint egyszer azon kapta, hogy reszketnek az idegességtől, miközben a tíztagú rokonság érkezésére készülnek.
Azt javasolta, készítsenek gyorsan egy jó nagy kiírást,
amibe jártukban-keltükben sokszor beleütköznek a lakásban:
„MA SEMMI SEM BAJ!" Szerintem zseniális ötlet.
Összegyűri a pici gyerek vacsora előtt a karácsonyi szalvétákat, amikből nincs is több?
- És? Kétszer kell melegíteni a húst, és ettől szárazabb lesz?
- Ne lenne erre háziasszonyi megoldás?
- A mindig is kellemetlen nagynéni tesz egy kellemetlen megjegyzést valamire?
- Újdonság? Ezek nem tragédiák! Elég arra gondolni, hogy MA SEMMI SEM BAJ!
Épp eleget teljesítettünk ezekben a napokban akkor is, ha nem minden lett tökéletes.
De nézzük meg egy pillanatra azokat, akiknél a formaságok nem véletlenül kapnak óriási jelentőséget.
Az érzelmileg diszharmonikus családoknak a hétköznapokban is bajuk van az együttléttel.
Sok a veszekedés vagy a feszült csend.
Kimondatlanul maradnak a neheztelések, az igények, a csalódások, a kérések. 365 napon át gyűlnek a rossz érzések. Hogyan is tudnának őszinte jóérzéssel egymásra nézni, ha jön egy ünnep?
Az ő számukra strukturálatlan az idő, és benne a spontán viselkedés nagyon is fenyegető.
Ők ezért - és nem puszta megfelelési vágyból - töltik az ünnepeket kötelesség-teljesítéssel, nagy cécóval, millió tárgyi részlet elrendezésével. Félnek egymás közelségétől, legszívesebben elfutnának egymás elől.
Egy jól időzített veszekedés például kiváló segítség ehhez: meg lehet sértődni, ki lehet vonulni, csendben lehet maradni. Van olyan, szívesen cirkuszoló felnőtt, aki ezen a mintán is nevelkedett, és van, aki házastársától tanulta el, de már ő is profin gyakorolja ezt. A leginkább persze gyerekeik szenvednek ettől.
Az ilyen családokban nem ritka, hogy a gyerek próbálja megmenteni a helyzetet, mégpedig azzal, hogy megbetegszik. Tessék inkább rám figyelni - üzeni a gyerek tudattalanja a szüleinek -, végül is én "közös pont" vagyok számotokra! Akinek a családjában ünnepekkor gyakran szed össze a gyerek valamilyen betegséget, ott érdemes a szülőknek párterápiára menni... Hadd mondjak pár szót az elvált szülők karácsonyáról.
Nem mintha azt hinném, hogy az együttélés vagy különélés ténye osztja két csoportra a családokat.
Sokkal inkább az, hogy van-e köztük tisztességes együttműködés, vagy sem.
Hiszen tudjuk, hogy ez az együtt élő szülőknél sem feltétlenül adott. Ugyanakkor vannak olyan különélő szülők, akik nagyon vigyáznak, hogy kettejük megmaradt feszültségeit ne a gyerekek szenvedjék meg.
Ha a szülők egyébként is versengenek abban, hogy ki hoz több áldozatot a gyerekért, akkor a karácsony kiváló alkalom e csata kiélezésére. Mintha licitálnának a gyerek szeretetére: lám, én még ennyit sem sajnáltam tőled!
Tisztességes szülők viszont nem egymás ellenében veszik az ajándékokat, hanem egyeztetve.
Lehet, hogy kompromisszumot kell kötni, de ha erre mindketten hajlandók, akkor itt sem ellenségként állnak egymással szemben. Tudom, hogy ez gyakran nem könnyű, de talán megéri egy előkészítő megbeszélés is kettejük között, hogy ezt a karácsonyt már tényleg békében tölthessék. *** Írjátok hát ti is ki az ajtóra, vagy mondogassátok magatoknak és egymásnak: MA SEMMI SE BAJ. Próbáld ki, vedd komolyan és lásd meg ennek az egyszerű mondatnak a csodáját! Ha tetszett küldd tovább ismerőseidnek, barátaidnak.
Boldog karácsonyt! csodasuli.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése