2009. november 12., csütörtök
kutyás kér segítséget
Kérlek ha tudsz segíteni írj ide:
<kardosszilvi@gmail.com>
Kedves Szilvia!
Köszönöm a gyors válaszát, de sajnos egy nap alatt olyan helyzetbe kerültem, amiből nem tudom hogy fogok kimászni, így a fiú kutyám ivartalanítása is a semmi homályába látszik veszni...
Az a helyzet, hogy én egy mozgássérült nő vagyok, és albérletben lakom édesanyámmal. És mivel a főbérlőm megengedte az állatok tartását, így vettem magamhoz a kis tacskó méretű, már féléves kutyámat egy menhelyről.
Nos, a kutya ugye fiatal és házőrző, nem mellesleg KUTYA és ÁLLAT, így őrizve a lakásunkat, ha valaki közelít az ajtónkhoz, megugatja... De csak akkor ugat. Erre fel, a "szomszédaink" nem tetszésüket kifejezvén feljelentették a tulajunkat, mert a kutya és a kutya ugatása zavarja őket! Sem egy levél, vagy valami értesítés a szándékaikról, egyszerűen feljelentettek minket ...
És ezért, ma a főbérlőnk felhívott minket, hogy vagy a kutyát tüntetjük el a lakásából, vagy mi is mehetünk vele együtt.
A kutyát máshova nem tudom tenni és nem is szeretném, és evidens h menhelyre nem fogom vinni a kutyámat! Nem azért vettem magamhoz hogy visszavigyem egy telepre! A szívem megszakadna érte ... Így hát vagy egyedül mozgássérültként leszek kénytelen eltartani magamat és a kutyámat ha elköltözök Domi kutyámmal, vagy költözünk édesanyámmal kutyával együtt... Mivel édesanyám is igen a szívén viseli az állatok sorsát, így ő is azt mondta hogy a kutya marad - máshogy nem is lett volna - és mind költözünk.
De most nincs hova költöznünk, a főbérlő pár napot adott konkrétan hogy idézzem "Húzzunk innen de nagyon gyorsan" - körübelül. Pénzünk nincs, a kaukciónkat megpróbáljuk visszakérni, de pár nap alatt szinte lehetetlen új lakást, lehetőleg egy kisebb kertesházat találni, hogy a kuttynak is ideális legyen, főleg nyáron. Pláne hogy a főbérlőnkkel az idegessége miatt szinte beszélni se lehet. Más választásunk nincs, megpróbáljuk lelakni a 2 havi kaukciónkat, de a főbérlő nem valószínű hogy bele fog menni ebbe ...
Ezt a levelet végső elkeseredésemben írom meg, hogy hogy lehet ilyen ez a világ ...
Nekünk meg semmi kilátásunk az ügy megoldására ilyen helyzetben. Így is örültem, hogy a kutyinak mindent megtudtam adni sérültségem ellenére, minden oltása megvan, állatorvos látja havonta, direkt miatta vállaltam plussz munkákat hogy meglegyen a pénz mindenére, de innentől még a havi ellátmánya is kérdéses lesz, de nem csak az övé, a miénk is, ha nem találunk valami megoldást erre.
Kedves Szilvia, ezek tudtában, átlátva a helyzetet, tud mondani valami okosat, mint állatvédő szervezet tag?
Elnézését kérem, hogy a saját gondjaimmal traktálom, de nekem a kutya a lényeg, hisz akkor se adnám ki a kezemből ha "én halnék éhen", de ez a helyzet igen kilátástalannak látszik. És ugye a kutya miatt egy kis kertes ház lenne az ideális a 11. kerületben, hisz én itt vagyok egyetemista ... Szörnyű ez az egész szerintem.
Bármilyen tanács vagy kisebb segítség jól jönne most.
Előre is köszönöm a válaszát.
Kiss Enikő
és
Dominick
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése