"Ne feledkezz meg a színes kövecskéről, amit az út elején a kezedbe nyomtam, és ami csak a tiéd. Tőlem kaptad, hogy mindig tudd, ki vagy.
Azért adtam a követ, mert az nem romlik el soha.
Bele van írva az üzenetem, varázshatalmad titkos jelmondata.
Szorítsd, és őrizd a markodban!
Akármi történik veled, a varázskő megment téged minden bajtól,
veszedelemtől. Ha megérted, mi van beleírva."
Müller Péter
Az egér meséje
A történetet egy jó barátomtól kaptam.
Az egér egy lyukból nézi a parasztot és a parasztasszonyt, amint
egy csomagot bont fel.
Elszörnyülködve látja, hogy egérfogó van benne.
Kiszalad az udvarra, és kiabál:
"Egérfogó, egérfogó"!
A tyúk ránéz, és azt mondja:
- Tudom, hogy nagyon félsz, de nekem nincs mitől félnem.
Az egér a disznóhoz szalad.
A disznó röfög egy kicsit, és azt mondja:
- Sajnálom, ez rám nem vonatkozik, de imádkozni fogok érted.
Az egér a tehénhez menekül.
A tehén elbőgi magát:
- Egérke, sajnálom, de nem az én bőrömről van szó!
Az egér lehajtott fejjel tér haza.
Még azon az éjszakán a házban nagy zajjal lecsapódott az egérfogó.
A parasztasszony sietett megnézni, mit fogott az egérfogó.
A sötétben nem vette észre, hogy mérges kígyó esett a csapdába,
és az állat megmarta a lábát.
A paraszt bevitte a kórházba a feleségét.
Nemsokára hazaengedték, de még mindig lázas volt.
A gazda tyúkot vágott és erőlevest készített
az asszonynak, de szenvedése nem múlt el.
Jöttek a barátok, egész nap ápolták, gondoskodtak róla.
A gazda disznót vágott, hogy legyen mit
enni, de semmi sem segített, az asszony meghalt.
A temetésre sokan eljöttek.
A paraszt tehenet vágott, hogy legyen elég ennivaló a halotti toron.
Az egér szomorúan nézte végig a halotti tort.
Ha valakinek problémája van és hozzád fordul vele és nemtörődöm mód azt gondolod,
hogy ez téged nem érint - gondolkodj csak el.
Mindannyian ugyanazon az úton haladunk,
amelynek neve: ÉLET.
Minden ember és minden esemény az élet képzeletbeli szőttesének egy-egy fonala...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése