"Két dologra kell törekednünk életünkben: először arra, hogy megszerezzük, amit akarunk,
másodszor arra, hogy élvezzük.
Csak a legbölcsebb emberek érik el a másodikat."
Dale Carnegie
Augusztus van. Egy dél-franciaországi kisvárosban vagyunk,
egy panzióban, a turistaidény kellős közepén. De sajnos már régóta esik az
eső, ezért elég rosszul megy a bolt....és persze mindenki marhára el van
adósodva.
Ekkor szerencsére belép egy gazdag orosz turista a kis
hotelbe, a recepcióhoz megy és kér egy szobát.
Lerak egy 100 euróst az asztalra, majd elirányítják a szobájába, ami a harmadikon van.
A hotel tulajdonosa fogja a 100 Euróst, és szalad vele a hús
beszállítójához, hogy megadja neki a tartozását.
A hentes azonnal fogja a 100 Euróst és siet a
nagykereskedőjéhez, hogy megadja neki a lóvét.
A nagykereskedő sem rest, vágtat egyből a termelőhöz,
Etienne gazdához, hogy kifizesse neki a disznókat,
amit még korábban hitelre kapott tőle.
Etienne gazda pedig fogja a pénzt és sebes vágtában
viszi Sophie-nak, a helyi prostinak,
aki még a múlt hónapban nyújtott neki
hitelben szolgáltatásokat.
Sophie pedig boldogan sétál be a 100 Euróssal a mi kis
hotelunkba, hogy kifizethesse végre a szobákat,
amire felvitte a pasikat az elmúlt hetekben.
Leteszi a pultra a 100-ast.
Ebben a pillanatban lejön a harmadikról a gazdag orosz.
Kijelenti, hogy ez a szoba neki nem felel meg,és kéri vissza a pénzt.
A tulaj odaadja, ő pedig fogja a 100-ast és távozik.
Nos: VÉGÜL NINCS KIADÁS ÉS NINCS BEVÉTEL
ÉS MÉGIS MINDENKI
KIFIZETTE AZ ADÓSSÁGÁT !!!
ENNYIT A VILÁG GAZDASÁGI VÁLSÁGÁRÓL
..
Egy blogbejegyzésre,ami a válságról szól, reagált valaki, miután minden hozzászólás a válságot okozta mindenért,érdemes elolvasni:
A válság meghatározásához:
Mivel az emberi természet egységes, minden emberre nézve ugyanaz (hiszen a rasszisták felfogásával ellentétben az emberiség egyetlen faj, márpedig egy fajon belül minden egyedre nézve azonosak a létfenntartó ösztönök, és ezek az ösztönök határozzák meg döntően a faj viselkedését, az embernél pedig az emberi természetet), és ez az emberi természet leginkább hamis, képmutató-hazug, az emberiség története nem más, mint a képmutatás változásai története.
Az emberi természet a legnagyobb gondot arra fordítja, hogy a saját aljas mivoltát még saját maga, az emberi egyed tudata elől is elrejtse, letagadja (mert különben sérül az önbecsülése s ezáltal a lelki egyensúlya), és ebben az önámítás nevű jelenség segíti végtelenül hatékony és végtelenül elvtelen módon;
A VÁLSÁG ÚGY PATTAN KI, hogy egyesek kilépnek az addigi hazugsági-képmutatási paradigmából, és lelepleződik a nagy titok: az, hogy hazudunk; ekkor önbecsülésünk, helyesebben hamis önbecsülésünk megsérül, s mivel ez az egyik legnagyobb létfenntartó ösztönünk, a rend azonnal felborul.
A válság ezek alapján az a fordulópont, amikor az addig alkalmazott paradigma, az éppen gyakorolt képmutatási-valóság-meghamisítási eljárás már nem működik tovább, amikor az embereknek új hazugsági-képmutatási rendszert kell felépíteniük ahhoz, hogy köpdösés nélkül a tükörbe tudjanak nézni, és elhitessék magukkal, hogy nem is olyan aljasok.
A VÁLSÁGNAK AKKOR VAN VÉGE, amikor már mindenki
belesimult az új képmutatási-önámítási paradigmába.
Ekkor megjön a bizalom egymás iránt, hiszen ismét mindenki ugyanolyan módon hazudik, mindenki tudja ismét, hogyan kell a másiknak azt hazudnia, hogy a másik rendes ember, úgy,
hogy az a másik el is higgye, így mindenkinek helyreáll a hamis önbecsülése, ezzel tehát helyreállt a nagy emberi közösség, és mehet minden tovább…
Mindezt természetesen a következmények, a tünetek szintjén is végig lehet vinni. Pl. a gazdasági szinten úgy lehet fogalmazni, hogy minden új paradigmában elkezd nőni a léggömb, vagyis a fedezetlen értékpapírok össztömege.
Ez mindig így van az emberiség történetében, hiszen egy olyan fajnál, amelynél az egész élet egyfajta hazugságrendszeren alapul, állandóan növekszik a hazugság következményeként az árulkodó melléktermék és a szekrényben lévő tetemek mennyisége és az egyéb árulkodó végtermék, amely a folyamatos hazugság miatt termelődik, pl. a társadalmi egyenlőtlenségek halmaza is.
Ez a végtermék minden korban másban testesül meg, az utóbbi évszázadban már az értékpapírban. Formailag a likviditás megszűnésével pattan ki a válság, de a likviditás azért szűnik meg, mert a bizalom megrendül az emberekben egymás iránt és az intézmények iránt.
A bizalom pedig igenis a képmutatási-hazugsági háló felszakadása miatt, ill. az ennek következtében előálló tömeges, tehát társadalmi önbecsülési válság megjelenése miatt gyengül meg…
A másik igen erős életösztön a közösséghez tartozás kényszere, hiszen az ember a törzsfejlődés során csoportban fejlődött, ösztönei, létfennmaradási érdekei a csoporthoz tartozást részesítik előnyben, azt ösztönzik.
Amikor kezd szakadozni a képmutatási rendszer hálója, akkor az emberekben megrendül a bizalom, de elsősorban magában az emberi közösségben, s mivel megrendül maga az a közösség is, amely a létbiztonságot adja az egyednek, így szükségképpen megrendül a saját önbecsülésük is.
Remélem, minél többeket felkavart ez az értelmezés és az emberi természetnek ez a fajta bemutatása.
Szent meggyőződésem, hogy az emberi természet, s ezáltal az emberi társadalom így működik. Hiszen az emberiséget, vagyis az emberi társadalmat az egységes emberi természet irányítja, hát mi más irányítaná?
Tehát annak, aki bármilyen társadalmi (méretű) jelenség lényegét meg akarja érteni, az emberi természetet kell elsősorban megismernie.
Mert ebben igencsak gyerekcipőben járunk.
Az én rendszerem egyedülálló, még igencsak újszerű, és ha igazam van vele kapcsolatban, akkor az emberiség még valóban a gyermekkorban jár, hiszen a tudatossághoz sokkal magasabb szintű önismeret (lenne) szükséges, ahhoz azonban végre szembe kellene néznünk a valódi természetünkkel, az önbecsülési kényszerünkkel, a képmutatásunkkal (ezek képezik az ún. eredendő bűnt a keresztény terminológia szerint), az elvtelen önámításunkkal (ez meg a gyarlóság ugyanott), és akkor végre elindulhatnánk felfelé, a valódi fejlődés útján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése