2014. december 23., kedd

Karásonyi gondolatok..

Eljött hát újra. A szeretet és a béke ünnepe ismét mosolyt rajzol az arcokra, és melegséget lop a szívekbe. Bármi is történt, bárhogy volt, ebben a pár napban egy kicsit tegyél félre mindent, és hagyd, hogy a szeretet átjárja minden porcikádat.
Tudom jól, mindig vannak olyan emberek, akiknek éppen ezt a csodás ünnepet árnyékolja be valamilyen tragédia. Nekik kitartást kívánok...az idő segít abban, hogy ismét szebbnek lásd a világot...bár ezt csak remélni tudom.
Emlékszem, kisfiúként ilyenkor már  szétvetett az izgalom.
Alig vártam már testvéreimmel  a szentestét.
Nem csak az ajándékok miatt.
Nagyon élveztem, hogy ilyenkor béke költözött a házba.
Mindenki lázasan készült...végeztük a saját feladatunkat.
És az esték...mindig vidámságban teltek. Sokat nevettünk.
És bár lehet, hogy nem pontosan így történt, bennem ezek a szép emlékek élnek.

Kívánom Neked is, hogy legyen békés a karácsonyod, és hogy annyira élvezd, amennyire csak lehetséges. Ennél többet nem tudok kívánni...ám ezt teljes szívemből teszem.
Tudom jól, hogy a vállalkozói lét nagyon magányos dolog. A család nehezen érti meg a céljaidat, a belső késztetéseidet, és gyakran türelmetlenek veled. Nézd el nekik, ők csak többet akarnak belőled. Most, ebben a pár napban megadhatod nekik.
És igyekezz kipihenni magadból az év fáradalmait...sok erőre lesz még szükséged jövőre is!
Boldog Karácsonyt kívánok Neked, és minden szerettednek!

Odrovics János a szövegírás hercege hírlevele alapján.


Talán minden embernek mást jelent a Karácsony. Sokaknak gond (ajándékok,sütés,főzés,rohanás,veszekedés,kapkodás) másoknak semleges, mert semmit nem élnek át benne,vagy nem hisznek az érzésben, de lehet olyan a vallásuk, amiben ez nincs, és vannak azok az emberek,akik (és közé sorolom magamat) hisznek a "hülye" érzésben,hogy nem szól másról,csak hogy most legalább nyugodjunk meg kicsit, és nézzünk egymás szemébe... sétáljunk egyet kézen fogva,és miközben sétálunk,és gyönyörködünk a város kirakataiban, egymás közelségében , ne arra gondoljunk ami nincs....hanem ami most van... a kezünk továbbvezetett részével.
Meghitt séta, néha meg-meg állva..talán csak egy pillantásra, egy csókra,vagy kimondani..köszönöm hogy vagy. Otthoni együttlét, egymáshoz érni, csak hogy tudja...itt vagyok melletted.
Talán nem is szólni,csak egymásra mosolyogni, összebújni, ahogy talán még soha. Sokunknak most persze nincs ilyen,de tudom magamon, és köztetek is, biztos vagyok benne, hogy a legtöbb emberben is benne van ez az érzés. Talán most nem lesz hosszabb a karunk...de maradjon ugyanolyan a szívünk...én ezt kívánom mindenkinek .....nem félek leírni hogy sírok,ha erre gondolok....de jobb érzés,mint kőszívűnek mutatni magam,és azt mondanám...nem érdekel a Karácsony...akkor hazudnék magamnak,mindenkinek...a Világnak. ,De bennem ÉL még ez az Érzés.!!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése