2009. december 27., vasárnap
2009. december 25., péntek
Pokol?
"Az embernek ahhoz, hogy boldog legyen, két dolgot kell tennie: először hinnie kell, hogy van az életének értelme. Másodszor meg kell találnia, hogy mi az."(Lev Tolsztoj)
Tartsd nyitva 1 percre szívedet,
és úgy olvasd a következő történetet!
"Egy ember tanulságos idegenvezetést kér:
- Uram, szeretném megtudni,
hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.
Segítője odavezeti a férfit két ajtóhoz.
Kinyitja az egyiket,
és megengedi az embernek,
hogy betekintsen......
A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt,
és az asztal közepén egy nagy fazék,
benne ízletes raguval.
Az emberek, akik az asztal körül ültek,
csont soványak és halálsápadtak voltak.
Az összes éhezett.
Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében,
odakötözve a kezéhez.
Mindegyikük elérte a ragus tálat,
és vett egy kanállal.
De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk,
nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.
A férfi megborzongott nyomorúságukat,
szenvedésüket látva.
Segítője ekkor azt mondta:
- Amit most láttál az a Pokol volt.
Majd mindketten a második ajtóhoz léptek.
A segítő kitárta azt, és a látvány,
ami a férfi elé tárult, ugyanaz volt,
mint az előző szobában.
Ott volt egy nagy kerek asztal,
egy fazék finom, ízletes raguval.
Az emberek az asztal körül ugyanúgy
hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben.
De ez alkalommal az emberek jóltápláltak,
mosolygósak voltak, és nevetve beszélgettek egymással.
A férfi ekkor azt mondja segítőjének:
- Én ezt nem értem!
- Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja a segítője -
ez igazából csak \'képesség\' kérdése.
Ők megtanulták egymást etetni,
míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak.
\'A Pokol gyakran itt van a Földön.
Csak rajtunk múlik, hogy Paradicsommá változtatjuk-e\' "
Jótékonykojunk:
Főzzünk együtt egy finom kőlevest!
Egy nemes cél érdekében bárki belekezdhet egy finom kőleves főzésébe, indíthat egy programot, s mint az egyszeri mesében ki-ki hozzáteheti, amit tud.
A kőleves (= projekt) megvalósításához számos hozzávalóra van szükség, amiket a Főszakács határoz meg.
Ha rendelkezik valamelyik összetevővel, adja hozzá a leveshez!
Ha kérdése van a projektről, használja a nyilvános fórumot és kérdezze a Főszakácsot!
http://www.adhat.hu/koleves/
"Amint a szimfóniának szüksége van minden egyes hangjegyre,
amint a könyvnek szüksége van minden egyes szóra,
amint a háznak szüksége van minden egyes kőre,
amint az óceánnak szüksége van minden egyes vízcseppre,
amint az aratásnak szüksége van minden egyes gabonaszemre,
az egész emberiségnek szüksége van Terád,
ott, ahol Te vagy, egyetlen, s így helyettesíthetetlen."
- Michel Quoist
A Szívesség Közösség egy olyan internetes portál, ahol bárki bármilyen szívességet felajánlhat, vagy kérhet.
A rendszer nonprofit és ingyenes. Bízom benne, hogy örömödre szolgál, és együtt hozzá tudunk járulni, hogy minél több embernek segítsen/segíthessünk.
A szívesség.közösség itt található:
http://szivesseg.net
Mottója: "adni JÓ - és kapni sem rossz"
2009. december 23., szerda
MA SEMMI SEM BAJ!-Karácsony van
F. Várkonyi Zsuzsa az Életrevaló Gyerek magazin decemberi számában egy olyan tippet írt le, olyan fontosnak tartom, hogy szeretném, ha minél több emberhez eljutna.
zért, ha tetszik és hasznosnak tartod, kérlek küldd tovább! Ezzel nem kevesebbet teszel, mint egyre több családnak adod meg esélyt a karácsonyi családi békére.
Lehet ennél többet és nemesebbet tenni karácsonykor?
A cikkben foglalt ötlet bravúros egyszerűséggel söpri le a legnagyobb karácsonyi feszültségeket is.
Zsuzsa hatalmas békét hozó erőt lát ebben az ötletben. Ezért írt erről karácsonyi cikkében.
Karácsony - a szeretet ünnepe?
Eredetileg az. Miért hoz sok családban mégis annyi feszültséget? Miért takarja el az örömet - gyakran még a viszonylag békés családokban is - a megfelelési kényszer, az előkészítésbe való kifulladás vagy az a vita, hogy melyik rokonságot látogassuk meg először?
És miért erősítheti fel a békétlenebb, nemegyszer külön élő szülők háborúját épp ez az ünnep?
A rítusokat és szertartásokat minden közösség azért találja ki, hogy keretet, szerkezetet adjon egy fontos eseménynek, például az ünnepeknek. Szerepeket oszt ki, feladatokat ír elő, sorrendet határoz meg.
Ez nemcsak megkönnyíti a lebonyolítást, hanem napi, heti, évi ismétlődésével múlt idéző érzelmi töltést is ad az ünnepi eseménynek. Minden apró részletét változatlan formában rendezzük meg, és a legtöbben el is várjuk, hogy minden pontosan úgy történjen, mint korábban bármikor.
Húsvétkor nem bejglit kérünk, ballagásra nem cserepes virágot viszünk, nászajándékba nem ruhafélét adunk. Baj csak akkor van a szertartásokkal (az ünnep "vázával"), ha kiszorítják a valódi ünneplésta bensőségességet, a szeretetteli együttlétet, ha a váz megépítése annyira bonyolult és fáradságos, hogy nem marad energia a belső tartalommal való feltöltésre.
Ez persze sok családban egyáltalán nem véletlenül alakul így: nekik ugyanis bajuk van a "tartalommal", és szívesebben kötik le minden figyelmüket a formaságokkal. Erre a problémakörre mindjárt visszatérek, de nézzük meg először azokat a családokat, ahol szívesen lazítanának, ha... Aki mindig mindenki ízlésének és óhajának meg akar felelni, az amúgy is jól ismeri a kifulladást.
Őnáluk ez karácsonykor szokta elérni a csúcspontját.
Mintha aznap kellene vizsgázniuk mindenfajta alkalmasságból.
Hidd el, ez pusztán egy mumus! Egyik fiatal barátunk (két-gyerekes apa) találta ki a karácsonyi mumus-űzés legtökéletesebb módját, amikor önmagát és feleségét megint egyszer azon kapta, hogy reszketnek az idegességtől, miközben a tíztagú rokonság érkezésére készülnek.
Azt javasolta, készítsenek gyorsan egy jó nagy kiírást,
amibe jártukban-keltükben sokszor beleütköznek a lakásban:
„MA SEMMI SEM BAJ!" Szerintem zseniális ötlet.
Összegyűri a pici gyerek vacsora előtt a karácsonyi szalvétákat, amikből nincs is több?
- És? Kétszer kell melegíteni a húst, és ettől szárazabb lesz?
- Ne lenne erre háziasszonyi megoldás?
- A mindig is kellemetlen nagynéni tesz egy kellemetlen megjegyzést valamire?
- Újdonság? Ezek nem tragédiák! Elég arra gondolni, hogy MA SEMMI SEM BAJ!
Épp eleget teljesítettünk ezekben a napokban akkor is, ha nem minden lett tökéletes.
De nézzük meg egy pillanatra azokat, akiknél a formaságok nem véletlenül kapnak óriási jelentőséget.
Az érzelmileg diszharmonikus családoknak a hétköznapokban is bajuk van az együttléttel.
Sok a veszekedés vagy a feszült csend.
Kimondatlanul maradnak a neheztelések, az igények, a csalódások, a kérések. 365 napon át gyűlnek a rossz érzések. Hogyan is tudnának őszinte jóérzéssel egymásra nézni, ha jön egy ünnep?
Az ő számukra strukturálatlan az idő, és benne a spontán viselkedés nagyon is fenyegető.
Ők ezért - és nem puszta megfelelési vágyból - töltik az ünnepeket kötelesség-teljesítéssel, nagy cécóval, millió tárgyi részlet elrendezésével. Félnek egymás közelségétől, legszívesebben elfutnának egymás elől.
Egy jól időzített veszekedés például kiváló segítség ehhez: meg lehet sértődni, ki lehet vonulni, csendben lehet maradni. Van olyan, szívesen cirkuszoló felnőtt, aki ezen a mintán is nevelkedett, és van, aki házastársától tanulta el, de már ő is profin gyakorolja ezt. A leginkább persze gyerekeik szenvednek ettől.
Az ilyen családokban nem ritka, hogy a gyerek próbálja megmenteni a helyzetet, mégpedig azzal, hogy megbetegszik. Tessék inkább rám figyelni - üzeni a gyerek tudattalanja a szüleinek -, végül is én "közös pont" vagyok számotokra! Akinek a családjában ünnepekkor gyakran szed össze a gyerek valamilyen betegséget, ott érdemes a szülőknek párterápiára menni... Hadd mondjak pár szót az elvált szülők karácsonyáról.
Nem mintha azt hinném, hogy az együttélés vagy különélés ténye osztja két csoportra a családokat.
Sokkal inkább az, hogy van-e köztük tisztességes együttműködés, vagy sem.
Hiszen tudjuk, hogy ez az együtt élő szülőknél sem feltétlenül adott. Ugyanakkor vannak olyan különélő szülők, akik nagyon vigyáznak, hogy kettejük megmaradt feszültségeit ne a gyerekek szenvedjék meg.
Ha a szülők egyébként is versengenek abban, hogy ki hoz több áldozatot a gyerekért, akkor a karácsony kiváló alkalom e csata kiélezésére. Mintha licitálnának a gyerek szeretetére: lám, én még ennyit sem sajnáltam tőled!
Tisztességes szülők viszont nem egymás ellenében veszik az ajándékokat, hanem egyeztetve.
Lehet, hogy kompromisszumot kell kötni, de ha erre mindketten hajlandók, akkor itt sem ellenségként állnak egymással szemben. Tudom, hogy ez gyakran nem könnyű, de talán megéri egy előkészítő megbeszélés is kettejük között, hogy ezt a karácsonyt már tényleg békében tölthessék. *** Írjátok hát ti is ki az ajtóra, vagy mondogassátok magatoknak és egymásnak: MA SEMMI SE BAJ. Próbáld ki, vedd komolyan és lásd meg ennek az egyszerű mondatnak a csodáját! Ha tetszett küldd tovább ismerőseidnek, barátaidnak.
Boldog karácsonyt! csodasuli.hu
2009. december 21., hétfő
Kemo-van más választás
Az után, hogy évekig azt mondták az embereknek, hogy a KEMO-TERÁPIA az egyetlen módja annak, hogy megpróbálják megszüntetni a daganatokat (a kulcsszó a 'megpróbálják'), a JOHNS HOPKINS kutatóintézete végre elkezdett beszélni arról, hogy van más választásunk is.
Friss hírek a rákról a Johns Hopkinstól:
1. Minden embernek vannak ráksejtek a szervezetében. Ezek a ráksejtek nem mutathatók ki a szokásos vizsgálatokkal egészen addig, amíg számuk több milliárdra fel nem szaporodik. Amikor egy orvos a kezelés végeztével azt mondja a betegnek, hogy nincs több ráksejt a szervezetében, ez csak annyit jelent, hogy a tesztek nem képesek észlelni a ráksejteket, mivel azok még nem érték el a kimutatható mennyiséget.
2. Egy ember élete során a ráksejtek átlagosan 6-10 vagy még ennél is több alkalommal bukkanhatnak fel.
3. Ameddig az ember immunrendszere erős, képes arra, hogy elpusztítsa a ráksejteket, és ezzel megakadályozza, hogy azok elszaporodjanak, és daganatokká fejlődjenek.
4. Amikor valakinél kimutatják, hogy daganata van, az azt jelzi, hogy annál a személynél összetett táplálkozási hiányosságokkal állnak szemben. Ezek hátterében lehetnek genetikai, környezeti, táplálkozási és életmódbeli tényezők.
5. Ahhoz, hogy e sokrétű táplálkozási hiányosságokat megszüntethessük, az étrend megváltoztatására és étrend-kiegészítők bevitelére van szükség, ezekkel fogjuk megerősíteni immunrendszerünket.
9. Amikor a KEMOTERÁPIA és a besugárzás hatására testbe túl sok méreg kerül, az immunrendszer meggyengül, vagy összeomlik, miáltal a beteg szervezete képtelen ellenállni a különféle fertőzéseknek és komplikációknak.
A RÁKSEJTEK táplálékai:
a. A cukor táplálja a daganatot. A cukorbevitel megszüntetésével az egyik legfontosabb táplálékától fosztjuk meg a ráksejteket. A cukorhelyettesítők, pl. a NutraSweet, az Equal, a Spoonful stb. Aspartamot tartalmaznak, ezért károsak. A természetes cukorhelyettesítők, pl. a valódi méz (Manukaméz) vagy a melasz (a répa- vagy nádcukorgyártás mellékterméke) használata javasolt, de ezek is csak nagyon kis mennyiségben. Az asztali só kifehérítésére vegyszereket használnak. Jobb megoldás a Bragg's aminos vagy a tengeri só.
b. A tej a szervezetet nyálkaképződésre serkenti, különösen a gyomor-bél traktusban. A nyálka táplálja a daganatokat. A tej megvonásával, esetleg helyette édesítőszer-mentes szójatej fogyasztásával a ráksejtek éhezni kényszerülnek.
c. A ráksejtek virulnak savas környezetben. A hús alapú étrend savas, és ezért jobb, ha marha- és sertéshús helyett inkább halakat és kis mennyiségben csirkét fogyasztunk. A húsok vágóállat-antibiotikumokat, növekedési hormonokat és parazitákat is tartalmazhatnak, amelyek mindegyike ártalmas, különösen a rákban szenvedők számára.
d. A 80% friss zöldségeket, zöldségleveket, teljes kiőrlésű gabonát, magvakat, csonthéjasokat (dió, mogyoró stb.) és gyümölcsöket tartalmazó étrend segít a szervezetet átállítani lúgos kémhatású környezetté. Az étrend mintegy 20%-a állhat főtt ételekből, köztük a babot is tartalmazó ételekből. A friss zöldséglevek biztosítják az élő enzimeket, amelyek könnyen felszívódnak, és 15 percen belül eljutnak a sejtek szintjére, hogy táplálják és erősítsék az egészséges sejtek növekedését .
Az egészséges sejtek építéséhez szükséges élő enzimek bevitele érdekében próbáljon friss zöldségből készült leveket fogyasztani (mindenféle zöldségből, ideértve a babcsírát!). Azonkívül naponta két-három alkalommal fogyasszon nyers zöldségeket is. Az enzimek már
e. Kerülje a kávét, teát és a csokoládét, mert ezeknek magas a koffeintartalma. A zöld tea jobb, és rákellenes hatású. Víz. Csak tisztított, szűrt vizet fogyasszunk, hogy elkerüljük az ismert toxinokkal és nehézfémekkel szennyezett csapvíz bejutását a szervezetünkbe. A desztillált víz savas, ezért tanácsos kerülni.
14. Egyes táplálék-kiegészítők felsorakoznak az immunrendszerben (IP6, Flor-ssence, Essiac, anti-oxidánsok, vitaminok, ásványi anyagok, esszenciális zsírsavak (EFA-k stb.), hogy lehetővé tegyék a szervezet saját ölősejtjei számára a rákos sejtek elpusztítását. Más táplálékkiegészítők, mint pl. az E-vitamin, köztudottan apoptosist /programozott sejthalált/ okoznak, ami a szervezetünknek a normális eljárása arra, hogy megszabaduljon a sérült, nemkívánatos vagy felesleges sejtektől.
Ezt a cikket mindenkinek el kell küldenie, aki fontos az életében.
Fordította Munkácsi Zsuzsanna
2009-02-17.
http://szebbelet-szebbelet.blogspot.com/2009/12/gyogyithato-rak.html
Gyógyítható a rák!!!
Ha segíteni akarsz,ezt küldd tovább! Emberek! Ébresztő!!!! Gyógyítható a rák!!! Mindig is gyógyítható volt, csupán az orvosok nem gyógyítják! Immunrendszer gyors tuningolásával, macskakarom és más gyógynövényekkel, vitaminokkal, vörös szőlő maggal, más antioxidánsokkal kezdeti stádiumban tökéletesen GYÓGYÍTHATÓ A RÁK! Megelőzésre, az immunrendszer erősítésére törekedjetek!!! Első legyen a méregtelenítés, béltisztítás, és a savtalanítás!!! Néhány tipp: jól felszívódó cink, kalcium,szelén, fagyöngy, vérehulló fecskefű+körömvirág, gyermekláncfű, tengeri algák, citrom, ginko biloba, máriatövis mag, a fent említett macskakarom, vörös szőlő magja töményen, stb. Minden féle-fajta és színű zöldség gyümölcs fogyasztása korlátlan mennyiségben! A hús, és a stressz savasít! A zöldségek, gyümölcsök, a nevetés lugosít! A lelki okokat is figyelembe kell venni, mint pl.: szeretet, önszeretet fontossága, kimászni az érzelmi traumából, akarni megoldani a problémát, és erősen hinni a gyógyulásban!!! Egyéb terápiák minden betegség ellen: -Pozitív gondolkodás, derű, vidámság. -Légzésterápia -Reflexzóna masszázs, -mozgás ...és még sok más! Lehet választani a gyógymódok között! Tehát van megoldás, csak jó helyen kell keresni!!! És ez minden betegségre vonatkozik! A szintetikus gyógyszerek az immunrendszer halálos ellenségei!!! Amit a kemóval csinálnak, az pusztítás!!! Pont legyengíti az immunrendszert!!!! Az "orvostudomány a feje tetején" c. könyv szépen elmagyarázza a rák természetét! Egyéb irodalom is segítségre lehet, csak keresni kell! Leginkább természetgyógyász területen keressétek! Pl:Váradi Tibor: Népbetegségek I.; Mária Treben: Gyógyteák,stb
.... Ennyit megtehetünk értük.
APRÓ KÉRÉS Szoríts azért, hogy gyógyítható legyen a rák. Mindenkit kérünk, küldje tovább ezt. Ha csak egy embernek is. Minden rákosra gondolva, emlékezve. Légy egyike az együttérző 7 százaléknak! A felmérések szerint a megkeresettek 93 %-a NEM küldte tovább a gyertyát. Pedig csak egy sorról van szó. Hinni sem kell benne.Csak nem kell restnek lenni a jóra. NE maradj közömbös - ne hagyd kialudni a lángot! http://szebbelet-szebbelet.blogspot.com/2009/12/kemo-van-mas-valasztas.html2009. december 16., szerda
keress pénzt videó nézéssel!!
Ilyet??
Videók nézéséért fizetnek??
Meg ha cimboráid is nézik azért is?
Pedig igen!
Regisztrálj ingyen a fenti képre kattintva bal felső sarokban a Register gombra kattintva gyűjtheted a pénzt!
egy nicknévre, imélcimre jelszóra van szükség meg paypal számla..
2009. december 13., vasárnap
Boldog Karácsonyi Ünnepeket és Békés Új Esztendőt kívánok
Boldog Karácsonyi Ünnepeket és Békés Új Esztendőt kívánva szeretném megosztani veletek a Karácsony igaz történetét, melyet Czegei Wass Albert írt 1969 Karácsonyára, és amit felesége, Elizabeth olvasott fel családi körben, miután elénekelték a nagyon szeretett karácsonyi énekeket és körülülték a csillogó karácsonyfát.
Czegei Wass Albert, Elizabeth és a család WASS ALBERT KARÁCSONY IGAZ TÖRTÉNETE " Most, hogy elcsendesült körülöttünk a világ és ragyog a betlehemi csillag, hadd mondom el nektek az én történetemet.
A nagy titok történetét.
Lehet,hogy utoljára vagyunk így együtt a karácsonyi csillag alatt.
Ezért hát nagyon is ideje, hogy továbbadjam nektek ezt a históriát.
A karácsony igaz történetét.
Nem a Mikulás és a vörös orrú rénszarvas agyoncsépelt meséjét akarom elmondani.
Még csak nem is a pásztorokról és a kisded Jézusról szólót. Ennek a történetnek a kezdete mindezeknél messzebbre nyúlik vissza.
Visszanyúlik abba a korba, amikor Isten megteremtette a világot, és látta, hogy "nagyon jó minden, amit alkotott".
Isten megformálta az embert, belehelyezte őt ebbe a jó világba, és mindeneket az ő gondjaira bízott. És az ember ekkor még boldog volt. Szíve csordultig megtelt örömmel, mert szerette a világot, amit Isten teremtett. Aztán valami történt. A Biblia szerint az Éden kertjében elbújva volt valahol egy kígyó. És volt egy bizonyos tiltott gyümölcs is, amely nemcsak a jónak, de a gonosznak tudását is őrizte. Az embernek, aki ezt a sok ezer éves múltba tűnő bibliai történetet leírta, lehetett valami fogalma a történtekről, csakhogy szavakkal nem tudta jól kifejezni, ezért allegória segítségével írta le. Az ember mindig allegóriát használ, mikor képtelen valamit rendesen megfogalmazni. A jelképes ábrázolás pedig gyakran félrevezető tud lenni. Egy biztos: beszélő kígyó nem volt, mivel Isten nem teremtett ilyesmit. És nem volt semmiféle titokzatos alma sem, melyben elrejtezhetett a gonosznak tudása, mivelhogy Isten nem teremtett gonoszt. Valójában az történt, hogy az embernek voltak bizonyos elgondolásai önmagáról, melyek távol álltak Istentől és távol álltak a számára teremtett világtól. Ezek az elképzelések aztán rendre kiterebélyesedtek benne, s ezekből, az ő bensőjében, épített magának egy különálló és láthatatlan világot. Az álmok és ábrándok világát. Egy világot, amely már kezdett hihetőbb lenni számára, mint az a másik, melyet Isten teremtett. Hogy haragvó angyal űzte ki lángpallosával az embert a Paradicsomkertből, az csak mese volt, amit lelki szükségből, a maga igazolására talált ki a Biblia írója.... Az ember saját akaratából került ki onnan. Ha az allegóriák útját akarjuk járni, azt mondhatjuk: Isten világából az első emberi találmány, egy sokfokú létra segítségével került ki, melyet a maga világában együtt kalapált össze embertársaival, álmokból és ábrándokból. Kikerült hát a hajdani Édenből, és a visszavezető utat azóta sem képes megtalálni. Káin és Ábel álmodta a föld színére az első versengést, és ez a verseny irigységet, gyűlölködést és gyilkosságot szült. És attól az időtől fogva az ember nem tudta jónak és szépnek látni a világot. Gonosznak és veszélyesnek látta. És minél inkább elhitte, hogy gonosz és veszélyes, annál veszélyesebb és gonoszabb lett körülötte a világ. Azután, az idő múltával, már képtelen volt meglátni Isten alkotásában a jót, a szépet. És már csak a maga világát látta, amely telve volt gyűlölettel és szenvedéssel, igazságtalansággal, betegséggel és mindannak a hiányával, amire pedig oly nagyon vágyott. Reménytelennek tűnő lelkiállapotában fegyvereket talált fel,amelyek egyre hatékonyabban tudtak ölni. Betegségeket, melyek meg tudták hosszabbítani a szenvedést. Oltalmazó pajzsokat talált ki a maga kiagyalta fegyverek ellenében és gyógyszereket a maga előidézte betegségek kezelésére, és az ember ezt a gonosz tudást továbbadta, nemzedékről nemzedékre. Minden nemzedék hozzátett valamit ehhez a "tudományhoz", mígnem abból a gonosznak olyan hatalmas és olyan bonyolult birodalma alakult ki -- körbezárva az emberiséget minden irányból -- , hogy a nagyon is létező Isten már nem látszott többnek, mint álomnak. Távoli és valószínűtlen álomnak. Csak valahol az ember lelkének legmélyén volt még egy gyönge kis pislákoló fény. Mint távoli emléke valami tisztának, valami magasztosnak, valami szépnek. Valami szomorú vágyódás az elvesztett Éden után, tétova reménye a rég elfeledett, meleg és tiszta fény visszatértének. A fénynek, amelyben úgy láthatná a dolgokat, amilyenek azok valójában, és nem kéne tapogatózva keresgéljen a sötét homályában, hogy megragadjon valamit, ami nem is létezik. Itt és amott, jéghideg téli éjszakákon nehány ember fáklyákat gyújtott és a csillagvilágos szabad ég alatt fenyőfákhoz kötözte azokat, figyelve a feltörő lángokat. És azokból a lángokból ábránd született, új vágyálom. Kevéske remény volt rá, hogy ez az álom valósággá váljon, mégis sokat jelentett, csak rágondolni is. Az emberek kezdték ezt az álmot megünnepelni. A sötétségen aratott győzelem vágyálmát. A meleg felülkerekedését a hideg fölött. A tavasz diadalát a tél fölött. És nemcsak a természet önmagán vett győzelmét, hanem az ember diadalát is, amit a maga szívén belül vívott ki, abban a kegyetlen és sötét világban, amit maga-magának fölépített. Ez volt valójában karácsony kibimbózása. Isten könyörületet érzett az ember iránt, aki elveszett a maga gyűlöletre és rútságra épített világában és képtelen volt visszatalálni abba a világba, amit Ő teremtett számára. Isten azért elhatározta, hogy küld az embernek valami nyomravezető jelet. Olyan üzenetet,amit megérthet. Jelet, amit követhet. Jelzést, ami visszavezetheti őt a jóság és szépség világába. Az üzenetet Jézus hozta el, vagyis a Messiás, vagy amilyen emberi néven csak nevezni akarod Isten hírnökét, akit küldött az embereknek, ember képében. Innentől fogva már ismerheted jól a történetet. A kisded Jézus megérkezését a földre Isten új gondolatának fényes csillaga hirdette meg, és a Gondviselés angyalai, akik eljöttek a csöndes pusztába az egyszerű pásztorokhoz. Hogy miért éppen a pásztorokhoz jött az üzenet? Mert ők a természet ölén éltek, Isten teremtett világában. A pusztában, ahol több idejük volt gondolkodni, mint azoknak, akiket városok kőfalai közé zárva lefoglalt a maguk alakította földi életük, és a sok hiábavaló küzdelem a létükért. "NAGY ÖRÖM JÓ HÍRÉT HOZZUK NÉKTEK! -- mondták Isten angyalai a pásztoroknak. A pásztorok pedig fölnéztek az égre, látták odafönn ragyogni az új csillagot és megérezték az üzenet jelentését. Tudták, hogy azon az éjszakán fölöttébb nagy valaki született. Valaki, akinek küldetése a világ megmentése kell legyen. A pásztorok, izgatottságukban és örömükben, megjövendölt Üdvözítőjüknek a legpompásabb nevet adták, ami csak szegényes szókincsükből futotta: "ÚJSZÜLÖTT KIRÁLY" -nak nevezték Őt. Nehányan, bölcsek, ugyancsak fölismerték a csillagot és beszámoltak róla uralkodójuknak. Elmagyarázták, hogy a különös csillag megjelenése jel, amely valakinek a születését jelzi. Valakiét, aki minden eddigi uralkodónál nagyobb lesz a földön. Nevet is adtak az ismeretlennek a maguk tudása szerint, mondván: Ő lesz a "KIRÁLYOK KIRÁLYA". A karácsonyi történet további részleteit mindenki ismeri. A pásztorok követték a csillagot és megtalálták a kisded Jézust egy jászolban. Megcsodálták Őt. A történetnek erre a részére vonatkozólag írásos bizonyítékaink vannak. Nincs viszont bizonyítékunk sem a három királyok és a bölcsek megjelenésére, sem az ajándékokra, amiket feltehetően hoztak. Úgy tűnik, hogy ezekkel a részletekkel később kerekítette ki a történetet rajongó emberek túlfűtött képzelete. Az egyetlen uralkodói tett, amiről tényleges bizonyítékunk van, a zsidók királyáé, aki akkoriban a Római Birodalom vazallusa volt, és aki megparancsolta, hogy az ország minden újszülött kisdedét meg kell ölni. Ebből is világosan kitűnik, hogy bár szóbeszéd tárgya volt uralkodó politikai körökben, valójában senki sem tudta a helyet, ahol a KIRÁLYOK KIRÁLYA megszületett. Senki emberfia, kivéve a pásztorokat. József és Mária elmenekültek Egyiptomba és nyolc évig éltek ott száműzetésben. Majd, amikor visszatértek a szülőföldjükre, félrevonult zárkózottságban élték az életüket, kerülve,hogy a világ figyelmét kicsit is magukra vonják. A karácsonyi üzenet emléke azonban még akkor is tovább élt. Az emberek még mindig suttogtak az Üdvözítőről, aki azon az éjszakán megszületett nékik, és aki egy napon majd megszabadítja őket elnyomóiktól. Vágyaikban úgy jelent meg ez az új Üdvözítő, mint egy új Sámson, vagy egy új Dávid, ki a rendíthetetlen harcos erejével és rátermettségével jön majd, és kiverve az ellenséget felszabadítja az országot a római iga alól. Később aztán, mikor Jézust szemtől szembe láthatták és megtudták, hogy Ő azért jött, hogy békességet hozzon a földre, nem pedig háborúságot,tanácstalanok és csalódottak voltak. A tömegek nem akarták Őt azzal az Üdvözítővel azonosítani, akiről a próféták beszéltek. Azok, akik látták Őt beteget gyógyítani, varázslónak mondták, azok pedig, akik hallották szólni, Keresztelő Jánosnak vagy valami hajdani prófétának gondolták. Csak igen-igen kevesek voltak, akik felismerték benne azt, aki Ő valójában volt. Az egyházi vezetők szembefordultak vele, mert az Ő tanításai ellentmondásban voltak vallásuk elfogadott tantételeivel. A társadalom politikai vezetői ellene fordultak, mert Ő elvetette a lázadás kirobbantásának gondolatát. Végül megölték, mert Ő nem az volt, akit vártak. Megölték Jézust, az embert, fizikai testében, de a Megváltót, az isteni üzenetet, melyet Jézus hozott, mégsem tudták megölni. Itt maradt az üzenet, bár csak nagyon kevesen értették meg és kevesek tudtak róla. Ezeket a keveseket hívták apostoloknak és tanítványoknak, akik szétszéledtek a világban és kezdték magyarázni az örömhírt a népeknek, mindnek a maga nyelvén. De csak az egyszerű emberek értették meg, a tanulatlan, természettel együtt élő emberek. A többiek, akik városokban laktak és álbölcsességek elméleteihez kötötték magukat, az üzenetben próbáltak olyan bonyolult valamit találni, ami egyszerűen nem volt benne. Az új vallás, amely Jézus élete és tanításai nyomán felépült, a kereszténység nevet kapta, és követői a szegények és elnyomottak voltak. Ez szította föl Rómában a zendülést, mely a birodalom összeomlásához vezetett. Ez szolgált alapul új birodalmak építéséhez. Ahogy az idő múlt, tanult emberek, akik a tanítást mégsem értették egészen, Jézus emlékezete nyomán felállítottak egy teljes, új tantétel-gyűjteményt. Az évszázadok során ezer és ezer embert sanyargattak, kínoztak és öltek meg Jézus nevében, úgymond "a kereszténység javára". A Jézus nevével alapított új egyház nem értette meg az örömhírt sem. Az ember túlságosan mélyre süllyedt a maga téveszméinek tengerében, és ezek a téveszmék idővel a világot egyre-egyre rútabbá tették. E zavaros eszméken kitenyészett a gyűlölet, és a gyűlölettől elburjánzott a csúfság. Ezek a téveszmék egyre több betegséget, egyre több nyomort, egyre több bűnt eredményeztek. A bűn, nyomorúság és betegség pedig a föld arcát megint tovább csúfította. Az emberiség ördögi körbe keveredett. Alulról, az összezavart, emberalkotta elméletek mélyéből csak nagy néha ragyogott föl egy gyönge kis fénysugár a világosságból, mit Jézus hozott el közénk, hogy meglelhessük a visszavezető utat Isten igazi világába. Ezek a feltünedező, egymástól távoli kicsi fények aztán, ha halványan is, de mégiscsak kirajzolták az ember csinálta sötétségen átvezető ösvényt. "SZERESD FELEBARÁTODAT S MÉG AKI ÁTKOZ, AZT IS ÁLDJAD!" Csak kicsike fénysugár ez. Alig elegendő, hogy az emberiséget előbbre mozdítsa kétezer éven át, bár nehány hüvelyknyit. Isten valódi üzenete eltemetődött sötét és bonyolult elméletek, üres formaságok alá, az álműveltség kitaposott útja alá. És bár az üzenet igen egyszerű, talán legtöbbünknek túlságosan is könnyen érthető,mivel elménket hozzászoktattuk, hogy csak bonyolult feladatokkal foglalkozzon, mégis, az üzenetet általában a gyermekek értik meg, amíg csak gyermekek maradnak. Mint ahogy, lelkük mélyén, gyermekek voltak a pásztorok is. Isten világa csodálatos, és csodálatos az ember is. Ez minden, amiről az üzenet szól. Vedd le a színezett szemüveget, azt a hamis szemüveget, melyet az úgynevezett műveltség rakott a szemed elé.
A félelmek, kétségek, téves hiedelmek, tanok és szokások színezte szemüveget.
Vedd csak le, és mindjárt eléd tárul a világ, ahogy azt Isten megteremtette.
Amilyen az valójában. Hányd le öntudatodról az ember-képzelte tudás ábrándját, a betegségek találmányát, a szenvedés és gyűlölködés csinálmányát. Isten soha nem teremtett ilyeneket.
Ezek csak az ember maga alkotta világában fordulnak elő, ami nem az igazi világ.
Ez csak a színezett szemüveg világa.
Ám a karácsonyi üzenet legnagyobb titka ezeknél mélyebben rejtezik. A lét alapvető törvényében: az igaz szeretet törvényében. Mint ahogy a természet világában minden, amit látunk vagy tapintunk nem egyéb, mint egymásra ható erők különféle formája, azonképpen a lélek világában az egyetlen létező elem a szeretet. A világot szeretet hozta létre, szeretettel és a szeretet kedvéért. Így hát a szeretet az egyetlen indíték, az egyedüli erő, ami képes előbbre vinni a világot. Mondhatnánk, a szeretet hiánya olyan, mintha fény nélkül járnánk a köd homályában, melyben elvész az ösvény, mely démoni árnyakat sejtet és ami a semmibe visz. De hasonlítható a szeretet hiányával élő ember egy csodálatosan megalkotott MERCEDES autóhoz is, amelyben nincsen motor, jelképesen szólva.
Ha van okunk, arra, hogy a karácsonyfa gyertyáit meggyújtsuk, az csak az az egyetlen lehet, hogy emlékeztessük magunkat a szeretet fontosságára az emberi létben. A szeretetre, ami ragyogó fényként munkál a bennünket körülvevő sötétben, ahol ez a mi világunk telve van az ember kitalálta rémképek ijesztő árnyaival, melyek a gyűlölködés és a szenvedés egyazon tengelye körül forognak. Ezek a karácsonyi fények kell emlékeztessenek bennünket, legalább egyszer az évben, hogy nincs más kiút ebből a végzetes örvényből, mint a szeretet. Ez a család, a mi családunk kedveseim, kicsi homokszem csak a világban. De ha ti fel tudjátok fogni a karácsonyi örömhír valódi jelentését, és annak tanítását a magatok kis bűvkörében mind elkezditek működtetni, úgy ez a kicsi homokszem ragyogni fog, mint gyertya a sötétben, és segít majd másokat, hogy ők is megleljék a maguk útját.
A világ, amelyben élhetünk, szép és jó.
A Csillagok, a virágok, a fák, a kék egek és esős éjszakák, a mosoly embertársunk arcán, a gondolat, mi örömöt és boldogságot fogan -- mindez így együtt a világ.
Mikor az útját járjátok, emlékezzetek rá: nincs semmi egyéb körülöttetek, mint Isten, meg amit belőle visszatükröztök. Ha olykor-olykor úgy érzitek, hogy sötét árnyak vesznek körül, jusson eszetekbe, hogy csak a magatok árnyékát látjátok, és a sötétség abban nem egyéb, mint a fény hiánya. Munkálkodjatok ezeken a magatokban rejlő sötét foltokon, és akkor megszabadultok a gonoszság, a betegség, a szomorúság árnyától, és minden egyébtől, ami megrémíthet.
Legyen menedéktek a szeretet, és jobb lesz a világ, amelyben éltek.
Ez, szeretett gyermekeim és unokáim, az én nektek írt karácsonyi történetem.
Emlékezzetek rá, ha majd az éjszaka sötétje rátok szakad.
Mikor majd úgy látjátok, hogy a világ elmerül a ködben, és én többé már nem leszek itt, hogy kinyújtsam felétek a kezem.
Veletek leszek mindig, ennek a karácsonynak az emlékezetében."