kannibálok..mi is van velük?? :)

Kicsit úgy érzem, mint aki sok bőrt akar lehúzni erről a kannibálos sztoriról (lásd a múltkori beirásokat), de valójában nem. Csak még egy dolgot ennek kapcsán elmondanék. :-)

DE! Mielőtt megnéznéd, előbb olvasd végig a mai levelet. :-)

Ugye szó volt arról, hogy mindenki nagy meresztett szemekkel ül és várja, hogy meglássa a lehetőséget, miközben lehetőségek tömbkelege suhan el mellette úgy, hogy észre sem veszi. Ez az, amit én csak egyszerűen a "szemlélet" vagy a "nézet" tételének nevezek.

De van egy másik fontos tétel is, ami befolyásolja az ember pénzkeresési potenciálját.

Ez pedig a "kurázsi tétele".

Hogy kiderüljön mit is jelent ez a tétel, játsszunk le egy Platoni párbeszédet:

- Ha valami jó ötletnek tűnik, kipróbálom és elsőre nem jön össze, akkor tudod mit csinálok? - ??? - Örülök, hogy minden a megszokott medrében halad, és alkalmam nyílt tanulni a dologról. - Hogyhogy? - Hát hogy lehetnék annyira arrogáns, hogy kipróbálok valamit, amihez nem értek, és feltételezem, hogy elsőre sikerül?! És ha mégsem, hogy lehetnék annyira arrogáns, hogy feltételezzem, hogy ez nem működik? - És akkor mit kell csinálni? - Ha eredményeket akarsz, akkor legalább 10-szer neki kell ugrani, mielőtt egyáltalán elgondolkozhatsz azon, hogy ez vajon működik-e egyáltalán. Különösen, ha másoknak meg működik.

Nos, a kurázsi tétele tehát arról szól, hogy van bátorságod kitartani valami mellett, amíg az eredményeket hoz. Vannak emberek, akikre jellemző a fenti arrogancia. Belevágnak valamibe, nem megy elsőre, aztán azt mondják, "Áh, ez hülyeség! Én próbáltam, hagyd!" Vigyázni kell velük, mert bár nincs bennük rosszindulat, ha tudattalanul is, de a sikertelenségüket próbálják meg tovább örökíteni.

Különbség van a belső tapasztalat, illetve annak nyelvi megjelenése között. Amikor megpróbáljuk kimondani azt, amit gondolunk vagy érzünk, beszédünk többnyire általánosításokat, kihagyásokat és torzításokat tartalmaz a tényleges tapasztalatunkhoz képest.

Meta-modellnek nevezik azt a kérdezéstechnikát, amellyel a kijelentések mögé kerülve vissza lehet jutni a releváns részletekig, és így feltárhatóvá válik a valódi, belső élmény. A modell részletes útmutatót ad arra nézve, hogy miként lehet felismerni egyes nyelvi jelenségeket, és milyen kérdésekkel lehet hozzáférni a mély struktúrához.

Az alábbiakban a leggyakoribb szemantikai torzítások következnek, egy-egy példával és lehetséges meta-kérdésekkel.

Bizonytalan főnevek

A bizonytalan főnévnek több jelentése van. A meta-kérdés pontosítja, hogy a másik az adott helyzetben miféle jelentésre gondol.

• Kijelentés: Nehezen viselem a stresszt.
• Meta-kérdések: Mit értesz pontosan stressz alatt? Miről ismered fel, hogy „ez most stressz”? Kinek és milyen megnyilvánulása az, amit nehezen viselsz?

Bizonytalan igék

A bizonytalan igékből nem derül ki, hogy valójában milyen cselekvésre vonatkoznak.

• Kijelentés: Szívat a főnököm.
• Meta-kérdések: Mit jelent az, hogy szívat? Hogy csinálja? Mit tesz vagy nem tesz, mit mond vagy nem mond?

Modális operátorok

Szükségszerűség, kényszer, lehetetlenség kifejezése. „Szeretném”, „Kénytelen vagyok”, „Nem lehet”, „Nem tehetem” stb.

• Kijelentés: Muszáj időben hazamennem.
• Meta-kérdések: Honnan tudod, hogy muszáj? Mi történne, ha nem mennél haza időben?

Univerzális kvantorok

Egyedi tapasztalatok – többnyire indokolatlan – általánosítása. „Mindig”, „mindenki”, „állandóan”, „senki”, „soha”.

• Kijelentés: Engem mindig mindenki félreért.
• Meta-kérdések: Biztos, hogy mindig és mindenki? Tudnál példát mondani? És még egy példát?

Kihagyás

A közlés valamely lényeges eleme hiányzik.

• Kijelentés: Tegnap is csúnyán becsaptak.
• Meta-kérdések: Kicsoda? Hogyan? Mivel? És még mikor?

Gondolatolvasás:

A beszélő tudni véli, mire gondol vagy mit érez a másik.

• Kijelentés: A feleségem tutyimutyi alaknak tart.
• Meta-kérdések: Pontosan honnan tudod, hogy annak tart? Milyen megnyilvánulásaiból? Mi a bizonyítékod arra, hogy ezt a megnyilvánulását megfelelően értelmezed?

Nominalizálás

A beszélő kézzelfoghatatlan, általános szavakat mond, miközben a konkrétság benyomását igyekszik kelteni.

• Kijelentés: A számomra fontos dolgok megtanítanak az élet értelmét élvezni.
• Meta-kérdések: Melyek ezek a fontos dolgok pontosabban? Hogyan tanítanak meg? Milyen értelmet adnak az életednek? Miben tapasztalod ezt meg?

Hibás ok-okozati viszony

Két dolog között oksági viszony indokolatlan feltételezése.

• Kijelentés: Kiborítanak a gyerekeim.
• Meta-kérdések: Egészen pontosan hogyan okozzák a gyerekeid a kiborulásodat? Biztos vagy abban, hogy a gyerekeid nélkül nyugodt és kigyensúlyozott lennél?

Hiányzó vonatkozási index

A hiányzó vonatkozási index azt jelenti, hogy a (látszólag) megfelelő szó vagy mondatrész valójában nem azonosítja be pontosan a személyt vagy tárgyat.

• Kijelentés: Többen is más véleményen vannak az ilyen kérdésekben.
• Meta-kérdések: Hányan vannak más véleményen? Kik ők? Milyen véleményen vannak? Milyen kérdésekkel kapcsolatban?

Aztán ott van a másik típus, aki belefog, és a tehetsége révén gyorsan ráérez a tevékenységre, így eredményei is lesznek. De többnyire nekik sincs kitartásuk az igazi eredmények megvárásához.

És végül a csúcsok csúcsa az, aki következetesen tud legalább átlagos teljesítmény nyújtani, és megvan benne a kurázsi, hogy kitartson a dolog mellett, amíg az igazi pénz befut hozzá. Nem kell nagy tehetség. Ez duma. Következetes teljesítmény kell hozzá. És nem kell sok munka. Ez is duma. Teljesítmény kell.

A kannibálos történetünk nem lett volna olyan érdekes, ha útközben a király barátja azt mondja, hogy "áh, ez az egész "ez jó"-zás hülyeség, nézd meg, én is itt vagyok a börtönben". :-) Persze a két legfontosabb tétel mellett szükség van még tudásra is.

Jaczenkó László

kannibálok és a pénzkeresés

"Csak az igazi barát figyelmeztet rá, hogy maszatos az arcod." közmondás http://www.citatum.hu Hadd meséljek el egy történetet egy afrikai királyról és a legjobb barátjáról, ami megadja neked erre a választ. Van benne bosszú, harag, megbánás, de ami még is páratlan ebben a történetben az a vége. Hogy ezt megértsd, olvasd végig ezt a mesét. Volt egy afrikai király, aki sülve-főve együtt volt a legjobb barátjával. Együtt is nőttek fel. Ennek a barátnak volt egy furcsa szokása: minden egyes dologra, ami csak vele történt, legyen az pozitív vagy negatív, a barát mindig fennhangon azt mondta "Ez jó!". Egy nap aztán a király és a barátja együtt elmentek vadászni. A barát - mint mindig - most is előkészítette a király puskáját a lövéshez, ám valami mégis rosszul csinálhatott, mert amikor a király a vadra célozva tüzelt, a puska robbant egyet, és levitte a király hüvelykujját. A barát sztóikus nyugalommal megvizsgálta a helyzetet, és a szokásos optimista hanghordozásán felszólalt: - Ez jó! A király azonban nem volt elragadtatva, és haragjában üvölteni kezdett: - Nem! Ez nem jó! - majd a barátját a súlyos hibájáért tömlöcbe vetette. Egy évvel később a király veszélyes földön portyázott, és elkapta őt egy kannibál törzs. A kannibálok egy cölöpre kötözve a falujukba vitték, és örültek a "zsákmánynak" hiszen tudták, hogy a király ereje és hatalma beléjük száll, ha megeszik. Ahogy azonban a kannibál ceremóniamester a tűzgyújtáshoz készülődve a király mellé állt, és észrevette, hogy annak hiányzik a hüvelykujja. Hátrahőkölt. A hiedelmük szerint ugyanis nem szabad semmit sem megenni, ami nem teljes, mert az nagy balszerencsét jelent. Éppen ezért kikötözték és elengedték a királyt. Ahogy hazafelé tartott, eszébe jutott, hogy hogyan is veszítette el az ujját, és rögtön megbánta, hogy a tömlöcbe vetette a legjobb barátját haragjában. Amint hazaért, azonnal a tömlöcbe sietett, hogy kiengedje a barátját és a bocsánatáért esedezzen. - Igazad volt! - mondta a barátjának megbánóan - igazad volt, tényleg jó volt, hogy lerobbantottad az ujjamat azon a napon! - majd elmondta neki az elfogatása és a szabadulása teljes történetét. - Meg tudsz nekem bocsájtani azért, amit veled tettem? Meg tudsz nekem bocsájtani mindezért a rosszért? - Rosszért? - kérdezte a barát csodálkozva - Hiszen ez jó! - vágta rá a szokásos mantráját kicsattanó örömmel, mint aki újjászületett. - Hogy érted, hogy ez jó? Hogy lehet az jó, hogy egy évre tömlöcbe zártalak?! - Ha nem lettem volna tömlöcben, biztosan veled lettem volna. És veled ellentétben nekem nincs leszakadva a hüvelykujjam... De hogy jönnek a kannibálok a pénzkereséshez?! - kérdezheted most joggal, hiszen mégiscsak úgy kerültél hozzánk, hogy valamilyen pénzkeresési lehetőséget kerestél. Esetleg a vállalkozásod bevételeit szeretted volna jelentősen növelni vagy pusztán szeretnél valahogy kikerülni a mókuskerékből. Szóval akkor hogy jön ez a sztori ehhez, és hogy segít ez neked? Ezt fogom a következő bejgyzésben elmondani. :-) Addig pedig nyugodtan mereng el a történet tanulságán...