Az egér meséje

"Ne feledkezz meg a színes kövecskéről, amit az út elején a kezedbe nyomtam, és ami csak a tiéd. Tőlem kaptad, hogy mindig tudd, ki vagy. 

Azért adtam a követ, mert az nem romlik el soha. 

Bele van írva az üzenetem, varázshatalmad titkos jelmondata. 

Szorítsd, és őrizd a markodban! 

Akármi történik veled, a varázskő megment téged minden bajtól, 

veszedelemtől. Ha megérted, mi van beleírva."

                                                                        

  Müller Péter

Az egér meséje

 

A történetet egy jó barátomtól kaptam.

Az egér egy lyukból nézi a parasztot és a parasztasszonyt, amint
egy csomagot bont fel.
Elszörnyülködve látja, hogy egérfogó van benne.
Kiszalad az udvarra, és kiabál:  
"Egérfogó, egérfogó"!


A tyúk ránéz, és azt mondja:
- Tudom, hogy nagyon félsz, de nekem nincs mitől félnem.
Az egér a disznóhoz szalad.
A disznó röfög egy kicsit, és azt mondja:
- Sajnálom, ez rám nem vonatkozik, de imádkozni fogok érted.
Az egér a tehénhez menekül.
A tehén elbőgi magát:
- Egérke, sajnálom, de nem az én bőrömről van szó!


 Az egér lehajtott fejjel tér haza.

Még azon az éjszakán a házban nagy zajjal lecsapódott az egérfogó.
A parasztasszony sietett megnézni, mit fogott az egérfogó.
A sötétben nem vette észre, hogy mérges kígyó esett a csapdába,
és az állat megmarta a lábát.

A paraszt bevitte a kórházba a feleségét.
Nemsokára hazaengedték, de még mindig lázas volt.

A gazda  tyúkot vágott és erőlevest készített
az asszonynak, de szenvedése nem múlt el.

Jöttek a barátok, egész nap ápolták, gondoskodtak róla.

A gazda disznót vágott, hogy legyen mit
enni, de semmi sem segített, az asszony meghalt.

A temetésre sokan eljöttek.

A paraszt tehenet vágott, hogy legyen elég ennivaló a halotti toron.

Az egér szomorúan nézte végig a halotti tort.

Ha valakinek problémája van és hozzád fordul vele és nemtörődöm mód azt gondolod,
hogy ez téged nem érint - gondolkodj csak el.





Mindannyian ugyanazon az úton haladunk,
amelynek neve: ÉLET.
Minden ember és minden esemény az élet képzeletbeli szőttesének egy-egy fonala...

Az írástudatlanság meséje

"Ha túl sokat gondolkodsz, hogy megcsinálj valamit,

gyakran oda vezet, hogy nem csinálsz semmit."

- Eva Young

Az általános iskola igazgatója elhatározta, hogy minden dolgozójuk munkaviszonyát
teljesen hivatalossá teszik, és mindegyikükkel új munkaszerződést kötnek.

Sor került a fűtőre is, aki addig minden papír nélkül tette a dolgát.
Behívatták hát a fűtőt az igazgató irodájába.
Az igazgató elé tette az új munkaszerződést, és kérte a fűtőt, hogy írja alá.
-Azzal lesz egy kis baj. – Mondta erre a derék fűtő.
-Talán nem ért vele egyet?
-Egyet érteni egyet értek, de nem tudom aláírni.
-Miért?
-Mert én nem tudok írni.
-Nem tud írni? Hogyan lehet valaki fűtő egy általános iskolában úgy,
hogy nem tud írni? Ki van rúgva! – Dörögte az igazgató.

A fűtő szomorúan kullogott el az iskolából, és
azonnal új munka után nézett.
De nem talált semmit.
Bárhol jelentkezett, mindenhol probléma volt, hogy nem tud írni.
Már egy hónapja nem volt munkája, nagyon kétségbe esett, nem tudta, mit tegyen.
Ekkor találkozott egy régi barátjával, aki meghallva a fűtő problémáját, megoldást ajánlott.
Azt mondta, hogy menjen el vele este egy üzleti bemutatóra, mert szerinte
amit ott mutatnak, az a fűtőnek tetszeni fog.

A fűtő félt egy kicsit, hogy talán majd ott is baj lesz, hogy nem tud írni, de elment.
Végighallgatták közösen a tájékoztatót, és a fűtőnek valóban nagyon megtetszett a lehetőség, de nem
tudta, hogy majd miként fogja írástudatlanul végezni a tevékenységet, hiszen, aki az üzletet mutatta, egy
nagy fehér táblára írt és rajzolt.
És azt is mondták, hogy neki sem kell majd semmi mást csinálni, csak
másolni, amit a sikeresek tesznek.
De belépett, és barátja, aki a szponzora lett megnyugtatta, és megígérte, hogy fog neki segíteni.
Amikor aztán eljött az ideje, hogy a volt fűtőnek kellett más embereknek megmutatni az üzletet, közösen
ki is találták, hogy ezt miként teheti.
Mivel addigra már egy tucatszor legalább hallotta az egyszerű bemutatót, minden szót megjegyzett.
Barátja az üres fehér táblára, halványan felrajzolta a prezentáció képeit és
szövegeit, úgy, hogy azt még az első sorból sem lehetett látni, de az új
előadónak nagy segítséget jelentett.

A valamikori kazánfűtő meg tanulta így prezentálni az üzletet, és egyre sikeresebb lett.
Eltelt két év, és már rá sem lehetett ismerni. 
Csinosan járt, mindig mosolygott, sütött róla a siker. Nagyon sok pénzt keresett már.

Barátja egy napon megkérdezte, hogy mit csinál a temérdek pénzzel,
amit keres.
-Gyűjtögetem. Vannak komoly céljaim, amiket szeretnék
megvalósítani. – Hallatszott a válasz.
-És hol gyűjtögeted?
-Hát otthon. Beteszem a fiókba.
-Otthon? Nem félsz, hogy ellopják?
-Hát mit tehetnék?
Nyitnod kellene egy számlát, és a pénzedet a bankban kellene tartanod!
-Nem tudom, hogy hogyan kell számlát nyitni.
A jó barát ismét segített.
Közösen elmentek a bankba. Magukkal vitték a pénzt is, éppen félmillió dollárt.
Az ügyintézővel közölték, hogy nyitnának egy számlát, és azonnal el is helyeznének rajta egy nagyobb
összeget.

Az ügyintéző kérdésére közölték az összeget is.
A bankár a tétel hallatán, úgy gondolta kellene erről a fiókvezetőt is tájékoztatnia. 

A bankigazgató, hallva a történetet utasította beosztottját, hogy új ügyfelüket vezesse az irodájába.
A két barátot aztán hellyel és kávéval kínálta, és amíg a papírok elkészültek kedélyesen beszélgettek.
Az elkészült szerződéseket végül az ex fűtő elé tették, és kérték, hogy írja alá.
-Azzal lesz egy kis baj. – Mondta erre.

-Talán nem ért vele egyet?
-Egyet érteni egyet értek, de nem tudom aláírni.
-Miért?
-Mert én nem tudok írni.
-Nem tud írni? És mégis ilyen fantasztikus eredményei vannak?
Ennyi pénzt keresett analfabétaként? 
Mi lenne Ön, ha tudna írni?
-Fűtő lennék az általános iskolában!

"Az ember mindig éppen arra vágyik legjobban, 

amit soha, de soha nem kaphat meg."
       (Stephenie Meyer)

kannibálok és a pénzkeresés

"Csak az igazi barát figyelmeztet rá, hogy maszatos az arcod." közmondás http://www.citatum.hu Hadd meséljek el egy történetet egy afrikai királyról és a legjobb barátjáról, ami megadja neked erre a választ. Van benne bosszú, harag, megbánás, de ami még is páratlan ebben a történetben az a vége. Hogy ezt megértsd, olvasd végig ezt a mesét. Volt egy afrikai király, aki sülve-főve együtt volt a legjobb barátjával. Együtt is nőttek fel. Ennek a barátnak volt egy furcsa szokása: minden egyes dologra, ami csak vele történt, legyen az pozitív vagy negatív, a barát mindig fennhangon azt mondta "Ez jó!". Egy nap aztán a király és a barátja együtt elmentek vadászni. A barát - mint mindig - most is előkészítette a király puskáját a lövéshez, ám valami mégis rosszul csinálhatott, mert amikor a király a vadra célozva tüzelt, a puska robbant egyet, és levitte a király hüvelykujját. A barát sztóikus nyugalommal megvizsgálta a helyzetet, és a szokásos optimista hanghordozásán felszólalt: - Ez jó! A király azonban nem volt elragadtatva, és haragjában üvölteni kezdett: - Nem! Ez nem jó! - majd a barátját a súlyos hibájáért tömlöcbe vetette. Egy évvel később a király veszélyes földön portyázott, és elkapta őt egy kannibál törzs. A kannibálok egy cölöpre kötözve a falujukba vitték, és örültek a "zsákmánynak" hiszen tudták, hogy a király ereje és hatalma beléjük száll, ha megeszik. Ahogy azonban a kannibál ceremóniamester a tűzgyújtáshoz készülődve a király mellé állt, és észrevette, hogy annak hiányzik a hüvelykujja. Hátrahőkölt. A hiedelmük szerint ugyanis nem szabad semmit sem megenni, ami nem teljes, mert az nagy balszerencsét jelent. Éppen ezért kikötözték és elengedték a királyt. Ahogy hazafelé tartott, eszébe jutott, hogy hogyan is veszítette el az ujját, és rögtön megbánta, hogy a tömlöcbe vetette a legjobb barátját haragjában. Amint hazaért, azonnal a tömlöcbe sietett, hogy kiengedje a barátját és a bocsánatáért esedezzen. - Igazad volt! - mondta a barátjának megbánóan - igazad volt, tényleg jó volt, hogy lerobbantottad az ujjamat azon a napon! - majd elmondta neki az elfogatása és a szabadulása teljes történetét. - Meg tudsz nekem bocsájtani azért, amit veled tettem? Meg tudsz nekem bocsájtani mindezért a rosszért? - Rosszért? - kérdezte a barát csodálkozva - Hiszen ez jó! - vágta rá a szokásos mantráját kicsattanó örömmel, mint aki újjászületett. - Hogy érted, hogy ez jó? Hogy lehet az jó, hogy egy évre tömlöcbe zártalak?! - Ha nem lettem volna tömlöcben, biztosan veled lettem volna. És veled ellentétben nekem nincs leszakadva a hüvelykujjam... De hogy jönnek a kannibálok a pénzkereséshez?! - kérdezheted most joggal, hiszen mégiscsak úgy kerültél hozzánk, hogy valamilyen pénzkeresési lehetőséget kerestél. Esetleg a vállalkozásod bevételeit szeretted volna jelentősen növelni vagy pusztán szeretnél valahogy kikerülni a mókuskerékből. Szóval akkor hogy jön ez a sztori ehhez, és hogy segít ez neked? Ezt fogom a következő bejgyzésben elmondani. :-) Addig pedig nyugodtan mereng el a történet tanulságán...