Kérünk benneteket hogy ezekben a napokban többet törődjetek a magányosan élő ismerőseitekkel, és írjatok nekik, hívjátok fel telefonon, érdeklődjetek hogylétük felől, hiszen számukra sokkal nehezebb elviselni az emlékezés fájó pillanatait. Köszönjük. További kellemes napokat minden kedves csoporttársunknak
" Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.
Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd, ha önmagadat elfogadod,
könnyebb lesz az életed. Ha nem látod a fényt, a Napot,
nyisd ki jobban a szemed, gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.
Mindig csak a mának élj,
s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett."
"Az emlékezés akár az álom: átkölti a dolgokat, fölnagyítja, kiszínezi,
eltorzítja életünk eseményeit, vagy tündéri széppé varázsolja őket.
Föltámasztja a holtakat, megöli az élőket, agyunknak valamely rejtélyes rekeszéből
elővarázsol elfelejtett arcokat, érzéseket.
Hangokat hallunk: zenét, dallamot, szavakat, soha el nem mondott vallomásokat,
és sokszor feledteti velünk azt, ami valóban megtörtént."
Pásztor Piroska: Emlékezünk
Minden csupa-csupa hófehér virág,
s mintha mécsesből állna az egész világ,
lobogva világít a sok-sok gyertya,
elment lelkek szeretetének lángja.
Szülő, nagyszülő, gyermek, testvér,
lelkük most hozzánk visszatér,
körülállják mind az emlékező lángot,
itt vannak, látják ők a sok virágot.
Gyertyafüst száll őszülő hajunkba,
akár nagyszüleink keze, simogatva,
lecseppenő viasz mintha könnyük lenne,
összes fájdalmuk, szeretetük belerejtve.
Lelkük a miénkkel ismét összeér,
régi szép emlékeket velünk újraél.
Merengünk fájón, lelkünkből száll sóhaj,
imát mondunk értük alázatos szóval,
emlékezünk, legördülnek könnyeink,
hiányoztok nagyon, elment szeretteink!
Magyarországon a két egymást követő ünnephez kötődő szokások széles körben élnek a nem katolikusok között is. Ünneplése sok keresztény országban elterjedt a protestánsokközt is és ünneplik az anglikánok is. Az ortodox kereszténység naptárában több halottak napja is szerepel. Az ünnepet azért látták szükségesnek, mert a katolikus gondolkodás szerint a kisebb bűnökért a lélek a purgatóriumban bűnhődik és üdvözülését meggyorsíthatja ha az élők könyörögnek érte. Ekklesziológiailag a küzdő egyház (ecclesia militans) megemlékezése a tisztítótűzben időző lelkekre, a szenvedő egyházra (ecclesia patiens). A halottak napján gyakran mondott imádság a Halottak olvasója, amely öt tizedből áll, Jézusöt sebének emlékezetére./wikipédia/
A mindenszentek napja az összes szent ünnepe
A tél rámutató napja november elseje.
Délután megtisztítják, estére pedig gyertyákkal kivilágítják a sírokat.
Odahaza annyi gyertyát gyújtanak, ahány halottja van a családnak.
A szokás szerint éjjelre kenyeret és bort, vagy más, jelképes ennivalót tettek az asztalra, mert ilyenkor a hagyomány szerint a holtak hazalátogatnak.
A halottak napja, vagyis másodika a tisztítótűzben szenvedő lelkek ünnepe.
Ez a nap a “lelkek emlékezete”. A két napra vonatkozó szokások az idők során összekeveredtek.
A napra vonatkozó tiltások egész hétre érvényesek.
Előrehaladva életünk útján egyre több emberrel találkozunk.
Az útitársak különböző, időnként talán változó összetételű csoportokban haladnak előre.
Egyszercsak eltűnik mellőlem valaki, aki hosszú ideje, talán születésem óta életem része volt, mélységes szeretetben.
A világom szinte összeomlik, értelmét veszíti nélküle, egész bensőm feljajdul a veszteség fájdalmában. Ha nincs többé az, akit szeretek, hiánya pótolhatatlan.
Az igazi szeretet a személynek abban a mélységében gyökerezik, amelyben mindenki csak ő maga, egyetlen és pótolhatatlan.
Szeretteim halálával szívemnek egy-egy darabja (vagy egésze) is elhal - vagy inkább átkerül a holtak világába.
Életünk során egyre inkább együtt élünk a halottainkkal.
A Halottak napja ennek a halálon átívelő szeretetnek az ünnepe.
A Mindenszentek ünnepe ezt alapozza meg a feltámadásba vetett hitben.
Hisszük, hogy a megholtak is élnek, csak másként: istenibben és teljesebben, mint mi, halandók.
Az ünneplés és a gyász napjai ezek, amikor a néma könnyektől a hangos zokogásig utat törhet magának az emlékezés, a fájdalom.
A novemberi hideg csendben mintha csak megelevenednének
Ady Endre fájóan szép sorai:
HALOTTAK NAPJÁN
Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!
Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón...
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!...
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk --
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!...
Ady Endre 1899 november 1
