Az írástudatlanság meséje

"Ha túl sokat gondolkodsz, hogy megcsinálj valamit,

gyakran oda vezet, hogy nem csinálsz semmit."

- Eva Young

Az általános iskola igazgatója elhatározta, hogy minden dolgozójuk munkaviszonyát
teljesen hivatalossá teszik, és mindegyikükkel új munkaszerződést kötnek.

Sor került a fűtőre is, aki addig minden papír nélkül tette a dolgát.
Behívatták hát a fűtőt az igazgató irodájába.
Az igazgató elé tette az új munkaszerződést, és kérte a fűtőt, hogy írja alá.
-Azzal lesz egy kis baj. – Mondta erre a derék fűtő.
-Talán nem ért vele egyet?
-Egyet érteni egyet értek, de nem tudom aláírni.
-Miért?
-Mert én nem tudok írni.
-Nem tud írni? Hogyan lehet valaki fűtő egy általános iskolában úgy,
hogy nem tud írni? Ki van rúgva! – Dörögte az igazgató.

A fűtő szomorúan kullogott el az iskolából, és
azonnal új munka után nézett.
De nem talált semmit.
Bárhol jelentkezett, mindenhol probléma volt, hogy nem tud írni.
Már egy hónapja nem volt munkája, nagyon kétségbe esett, nem tudta, mit tegyen.
Ekkor találkozott egy régi barátjával, aki meghallva a fűtő problémáját, megoldást ajánlott.
Azt mondta, hogy menjen el vele este egy üzleti bemutatóra, mert szerinte
amit ott mutatnak, az a fűtőnek tetszeni fog.

A fűtő félt egy kicsit, hogy talán majd ott is baj lesz, hogy nem tud írni, de elment.
Végighallgatták közösen a tájékoztatót, és a fűtőnek valóban nagyon megtetszett a lehetőség, de nem
tudta, hogy majd miként fogja írástudatlanul végezni a tevékenységet, hiszen, aki az üzletet mutatta, egy
nagy fehér táblára írt és rajzolt.
És azt is mondták, hogy neki sem kell majd semmi mást csinálni, csak
másolni, amit a sikeresek tesznek.
De belépett, és barátja, aki a szponzora lett megnyugtatta, és megígérte, hogy fog neki segíteni.
Amikor aztán eljött az ideje, hogy a volt fűtőnek kellett más embereknek megmutatni az üzletet, közösen
ki is találták, hogy ezt miként teheti.
Mivel addigra már egy tucatszor legalább hallotta az egyszerű bemutatót, minden szót megjegyzett.
Barátja az üres fehér táblára, halványan felrajzolta a prezentáció képeit és
szövegeit, úgy, hogy azt még az első sorból sem lehetett látni, de az új
előadónak nagy segítséget jelentett.

A valamikori kazánfűtő meg tanulta így prezentálni az üzletet, és egyre sikeresebb lett.
Eltelt két év, és már rá sem lehetett ismerni. 
Csinosan járt, mindig mosolygott, sütött róla a siker. Nagyon sok pénzt keresett már.

Barátja egy napon megkérdezte, hogy mit csinál a temérdek pénzzel,
amit keres.
-Gyűjtögetem. Vannak komoly céljaim, amiket szeretnék
megvalósítani. – Hallatszott a válasz.
-És hol gyűjtögeted?
-Hát otthon. Beteszem a fiókba.
-Otthon? Nem félsz, hogy ellopják?
-Hát mit tehetnék?
Nyitnod kellene egy számlát, és a pénzedet a bankban kellene tartanod!
-Nem tudom, hogy hogyan kell számlát nyitni.
A jó barát ismét segített.
Közösen elmentek a bankba. Magukkal vitték a pénzt is, éppen félmillió dollárt.
Az ügyintézővel közölték, hogy nyitnának egy számlát, és azonnal el is helyeznének rajta egy nagyobb
összeget.

Az ügyintéző kérdésére közölték az összeget is.
A bankár a tétel hallatán, úgy gondolta kellene erről a fiókvezetőt is tájékoztatnia. 

A bankigazgató, hallva a történetet utasította beosztottját, hogy új ügyfelüket vezesse az irodájába.
A két barátot aztán hellyel és kávéval kínálta, és amíg a papírok elkészültek kedélyesen beszélgettek.
Az elkészült szerződéseket végül az ex fűtő elé tették, és kérték, hogy írja alá.
-Azzal lesz egy kis baj. – Mondta erre.

-Talán nem ért vele egyet?
-Egyet érteni egyet értek, de nem tudom aláírni.
-Miért?
-Mert én nem tudok írni.
-Nem tud írni? És mégis ilyen fantasztikus eredményei vannak?
Ennyi pénzt keresett analfabétaként? 
Mi lenne Ön, ha tudna írni?
-Fűtő lennék az általános iskolában!

"Az ember mindig éppen arra vágyik legjobban, 

amit soha, de soha nem kaphat meg."
       (Stephenie Meyer)